Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

VI. VÁROSI KONFLIKTUSOK - 3. Szabó Dániel: Párbaj a dualizmus korában, avagy a haza a vívóteremben

és főhadnagy - 1848-ban publikált "A párbaj szabályai" című báró Orczy Béla, gróf Károlyi György, Karácsonyi Guidó, báró Eötvös Dénes, herczeg Woronieczki, idősebb gróf Forgács Antal, báró Laffert Antal és báró Balassa Antal által szignált, ismereteim szerint első magyar nyelvű párbajkódexét.

4 Ezek után közli, valamennyi párbajpárti és párbajellenes párbajkódex kijelentésével egybehangzóan, hogy még mindig jobb, ha az emberek valamilyen meghatározott szabályok között gyakorolnak egymáson erőszakot, mintha csak úgy minden feltétel nélkül agyba főbe verik, szúrják, lövik egymást.5 A Chappon által használt kategóriák: állam, társadalom, becsület a következőekben a vizsgálat meghatározó szempontjai lesznek. Kétségtelen lehetőség lenne arra is, hogy a párbajozás századfordulós szokását (a szintén párbajozó) Krúdy álmoskönyve alapján elemezzük, mely szerint párbajt vívni elveszett ügy, a kard pedig mindig a becsületet jelzi, míg a pisztoly a harag jele, a pisztolydurranásé pedig a kiábrándultságé. Alkalmazhatnám Freud szexuális szimbolikáját is, aki megállapítja, hogy az álomban minden fegyvert a férfi nemi szerv, a szúrást és lövést pedig a koitusz szimbólumaként kell értelmezni. Mindenekelőtt az adott tudományágban való felkészületlenségem akadályoz meg az ilyen jellegű érvelésben, , bár a párbaj vívásnak egyfajta férfiassággal, pontosabban a férfiasság egyfajta felfogásával való összefüggését botorság lenne tagadni. S a késő utókor racionális gondolkozással kísérletező kutatója csak jóleső iróniával olvashatja Krúdy ironikus definícióját az "elveszett ügyről" azaz arról, hogy ha már semmi ésszerű cselekvésre nincs lehetőség, akár párbajt is lehet vívni. De vissza az alapvető fogalmakhoz az államhoz, a becsülethez és a társadalomhoz. Az újkor kezdete óta a mindenkori állam tiltotta a párbajozást, s súlyos vagy kevésbé súlyos büntetést szabott ki a tiltó szabály ellen vétőkre.

6 Elias az udvari társadalomról írott munkájában a párbajozás szokásának szélsőséges elterjedését éppen ezzel, a privilegizált társadalmi rétegeknek az állami felsőbbség elleni tiltakozásával magyarázza. Ugy véli, hogy a párbajon keresztül fejeződött ki az államhatalomnak való alá nem vetettség igénye.

7 A tizenkilencedik század végén, huszadik század elején erről már nincs szó. Egyrészt maga az államhatalom is viszonylag elnéző a párbajozókkal. A BTK XIX. fejezete külön foglalkozik a "párviadal vétségével" s a kiszabható bűntetéstételek körülbelül a felét teszik ki a "normális" testi sértés» emberölés stb. büntetéstételeinek, kivéve a párbajszabályok be nem tartásának esetét, amikor a törvény teljes szigorával sújt le a vétkesekre. Másrészt maguk az államhatalom képviselői is "úriemberi kötelességüknek" tartják a párbajozást, ami az adott esetben, szerintem, már nem a privilegizált társadalom és az államhatalom szembenállásának kifejeződése, hanem a "privilegizált" lét image-ájának fenntartását szolgálja. Mint arra még 4. Valószínűleg a szerző leszármazottja CHAPPON Samu, aki 1892-ben Pécsett A vívás művészetének elmélete, majd 1904-ben Kolozsvárott A nemes vívás művészetének elmélete és a párbaj szabályai címmel publikálja írását. Ez utóbbi munka 1911-ben Szegeden már harmadik kiadásban jelent meg. 5. Lásd pld. a kódexeken kívül ASBÓTH János: Párbaj és szólásszabadság című írását. Ebben szerepel "... a civüiscaiónak három különféle stádiuma létezik. Az egyik az, melyben a párbaj feleslegessé vált, mert maga a társadalom ad elégtételt és megtorlást minden durvaságért és méltatlan sérelemért. A második stádium az, melyben a párbaj még pótolhatatlan féke az erkölcsi elvadulásnak és gyakran egyetlen módja a reparatiónak, a melyet kapni lehet. Azután van a harmadik stádium, a melyben az emberek nem verekszenek, hanem pofozkodnak vagy revoh'erret lövöldöznek. Azt hiszem, hogy mindenki örömest nyújtana segédkezést ahhoz, hogy fölemelkedjünk a második stádiumból az elsőbe, de senki sem nyújtana segédkezést ahhoz, hogy a párbaj vonuljon ki azért, hogy bevonuljon a teulegesség." In: Társadalmi politikai beszédei. Budapest 1898.164. p. 6. Lásd BILLACOIS, Francois: La grandé epoque du duel. Histoirc 1986 (87) 28-32. p.; HEBRARD, Claude: Ah! Que Le Duel est Joli! Histoire 1983 (55) 84-86. p.; SYLVIAN, Niels: En Reconcre och dess rattsliga efterspe. Personhistorisk Titskrift 1980. 76 (3) 42^6. p. 7. ELIAS, Norbert: Die höfische Gesellschaft. Suhrkamp. 1983. 355. p. 332