Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 4. Gajáry István: Modern ipari–társadalmi konfliktusok hiánya, avagy miért nem fejlett a budai ipar a reformkorban

Országúton egyáltalán nincsen gyáriparra utaló adat. Újlakon egy enyvgyár volt, ami mint ilyen és egyetlen, még hozzájutott a szükséges vízhez. így tehát a földrajzi fekvés már önmagában nagyon meghatározó volt. Emellett éppen a malmokkal betelepített tabáni és újlaki part sokáig hajóvontatási szakasz is volt.l Meghatározó szerephez jutott az a körülmény is, hogy a Tabán pl. egy főként török birodalmi származású, sokáig főként "kiskereskedésből élő etnikum által volt lakott. Ennek következtében az ipari fejlődés kereteit determinálta az is, hogy nagyobb piacterek kialakítására sem volt lehetőség. 1852-ben (?) egy párizsi képes útikalauzban úgy fogalmaztak, hogy "a passzázsok - az ipari fényűzés új találmánya - üveggel fedett, márvánnyal borított átjáróudvarok, [s] egész háztömböket szelnek át, melynek tulajdonosai összefogtak e spekuláció céljára. A felülről megvilágított udvarok mindkét oldalán a legelegánsabb üzletek sora húzódik, az ilyen passzázs egy egész kis város, egy egész kis világ."

2 Ilyenre Budán egyáltalán nem találunk példát: úgy tűnik, hogy itt ilyen létesítmények kialakítására már lehetőség sem volt, ugyanakkor tudható, hogy Pesten a Haris-bazár, majd a Párizsi-udvar stb. kisebb, de jelentős kereskedelmi centrumokat jelentettek. Ilyen földrajzi adottságú településről szólva igen nehéz kijelenteni, hogy primitív volt az iparszerkezete. Feltehetően differenciáltsága sokkal bonyolultabb, mint a fejlettebb városokénak, hiszen számos sajátos, egyéni alakulat jelenhet meg egy ilyen helyzetben. Éppen ezért kezdtem el vizsgálni az irodalomban általában mellékesként, jelentéktelenként kezelt korabeli gyáripart, ezzel a vizsgálódás határait is leszűkítettem, s egyidejűleg áttekinthetővé is vált a forrásanyag, amely ugyanakkor egy ipari vezető rétegről szolgáltatott alapvető információkat. Utolsó körülményként szót kell ejtenem arról is, hogy - a szerbek mellett - a város meghatározó lakossága egy igen konzervatív beállítottságú, német származású polgárság volt. Ez a német polgárság a jogok teljes kihasználásával igyekezett megvalósítani - igen sikeresen - bezárkózását, amit jól mutat, hogy ebben az időszakban Pesten mind az iparban, de főként a kereskedelemben és a hiteléletben jelentős a zsidóság száma és aránya, ugyanakkor Buda-Újlakon 1832-ben csak kb. 119 zsidó család élhetett az árvíz után, 1842-ben pedig 258 zsidó háztartást írtak össze.

3 Vizsgálatom következő lépése volt a gyárak működésének, jogi kereteinek tanulmányozása. Az 1840. évi, a gyárak jogviszonyait első ízben rendező törvény előtt helytartótanácsi privilégium alapján működtek ezek a létesítmények. E privilégiumok megadásának rendszere a 18. századtól kezdve változatlan: a gyámoknak ki kell mutatnia ingó- és ingatlanvagyona mérlegét, valamint a már működő üzem, vagy műhely foglalkoztatottságát (létszámát) és teljesítőképességét (a megtermelt bevételben). Ez a jogi feltételrendszer teljes mértékig a feudális jogrendszerbe illeszkedett bele. 1. A szabályozatlan partszakaszon vontatott hajók forgalma és a hajómalmok nagy száma egyébként is sok problémát okozott, amik csak a gőzhajózás rendszeressé válásával, majd a gőzmalmok terjedésével csökkentek, tehát 1830, illetve 1850 után. 2. GALL, Ferdinand von: Paris und seine Salons. 2. köt. Oldenburg, 1845. 22. Idézi: BENJAMIN, Walter A második császárság Párizsa Baudelaire-nél. In: Angelus novus (Bp., 1980.) 852. p. Az idézetet ismeretlen okból W. BENJAMIN 1852-re datálja. 3. Bp. Főv. Levéltára IV. 1002/r. Buda v. Tanácsa iratai. Vegyes összeírások. Zsidók összeírásai: Újlak 1832, Buda 1842. Újlakon kívül főként a Tabánba települtek izraeliták, ezek száma - az 1825-1827 közötti halálesetek alapján - nagyjából az újlakiéval lehetett azonos. (Vö. MOÉSS Alfréd: Pest megye és Pest-Buda zsidóságának demográfiája 1749-1846. (Bp., 1968.) 70-77. p. Más városrészekbe az izraeliták csak az árvíz után telepedtek le nagyobb számban, akkor is főként a Vízivárosban. Ezeket jól mutatja, hogy 1842-ben a Tabánban 136, Újlakon 77, a Vízivárosban 38 zsidó családot írtak össze, míg az Országúton 5, a Krisztinavárosban 2, a Várban pedig 1 fő volt a számuk. 302