Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 3. Bircher Erzsébet: Birodalmi gazdaságpolitika és a lokális érdekek konfliktusai a magyar kőszénbányászat első évtizedeiben

rcbányászatunk.2 Ennek 17-18. századi ismételt felvirágoztatása az abszolutista gazdaságpolitika egyik leglátványosabb lépése volt.

3 Nem könyvelhetett el azonban hasonló eredményeket a meginduló kőszénbányászat ügyében, s ennek jogi, gazdasági- és társadalmi okai egyaránt voltak. A jogi problémák köntösében azonban többnyire gazdasági érdekek húzódtak meg, s így az «okok egyenként nem elemezhetők. A kőszénbányászattal kapcsolatos jogok hazánkban ebben az időszakban nem voltak szabályozva. Míg a korábban már említett nemesfémbányászat a ius regale részét képezte - és így gyakorlatilag a korona belügye volt -, addig a kőszén kibányászása körül eldöntésre várt a kérdés, hogy egyáltalán kinek van joga kutatni és bányászni, a ius regale része-e, vagy a pars fundi elve alapján a földtulajdonos birtoka részének kell-e tekinteni. Ez utóbbi esetben ugyanis senki, még a politikai hatalom képviselője sem bányászkodhatott az érdekelt földtulajdonos beleegyezése nélkül. E kérdés 1788-ig jogilag eldöntetlen maradt, s látszólag ez a joghézag képezte a viták forrását. A magyar szénvagyon sorsa - úgy tűnik - a földesúri ellenálláson fordult meg. Míg Mária Terézia 1758-ban az örökös tartományokban "szabad", tehát bárki által kibányászható ásványnak rendelte a kőszenet, addig nálunk ezt soha nem vezették be. A földesúri álláspontokat összefoglaló és támogató országbírói vélemény egy 1492-ben, II. Ulászló által kiadott artikulusra támaszkodott: az ebben foglaltak szerint az arany, ezüst és más fémek kivételével - amelyek után a tulajdonosnak a bányák jövedelmének arányában urburát kell fizetnie -, illetve a sóbányákat kivéve - amelyek egyedül és kizárólag a királyi felség hatalma alá tartoznak - a földtulajdonosnak joga van, hogy javait szabadon élvezhesse. Az I. Ferdinánd által 1552-ben kiadott 36. törvénycikkely is úgy rendelkezett, hogy az új bányák nyitásánál meg kell különböztetni - ahogyan mindig is volt - a nemesek, illetve a kamara bányáit .4 Valójában azonban a jogi érvek mögött a magyar társadalom- és gazdaság struktúrájából adódó érdekek álltak, hiszen Európában nem volt egyedülálló dolog a kőszénnek a földbirtok részeként való kezelése. Például a 16. század Angliájában, Erzsébet uralkodása alatt a bányaregálé csak a nemesfém-bányászatra korlátozódott, s így a koronától teljesen függetlenül, a pars fundi alapján indult meg a kőszénbányászat is. I. Károly ugyan tett rá kísérletet, hogy megszüntesse ezt a joggyakorlatot, de alulmaradt a küzdelemben: a kőszén bányászatát nem tudta kivenni a "landlords" kezéből.

5 A végeredmény közismert: az angol ipari forradalom, amely elindította Anglia modernizálását, jövedelmező üzletté tette a kőszénbányászatot, s nemcsak az ipar, hanem a hatalmas arányú háztartási fűtés is eredményezte, hogy 1800 táján Anglia széntermelése 2 millió tonna körül mozgott.ó A konklúzió nyilvánvaló: a jogi rendezetlenség csak a kereteit adta meg a kőszénbányászattal kapcsolatos ellenállásnak, a valódi ok a kőszénfelhasználás technikai lehetőségeinek - és így a piacnak is - a hiánya volt, A kis létszámú vállalkozói réteg pedig a lehetőségek olyan kényszerpályáján mozgott, amely - még a politikai hatalom esetleges támogatásával együtt - sem volt képes változtatni ezen a képleten. 2. HECKENAST Gusztáv: Iparfejlődés a Habsburg-birodalom osztrák és cseh tartományaiban a XVIII. században (1690-1790). Történelmi Szemle, 1973.1-2. sz. 188-207. p. 3. A téma részletes ismertetését lásd FALLER Jenő: A magyar bányagépesítés úttörői a XVIII. században. Budapest, 1953. 4. BÁN Imre: Adatok a magyar kőszénbányászat történetéhez a XVIII. században. Bányászati és Kohászati Lapok, 1934. Különlenyomat a 4., 5., 6. és 7. számból, 21-23. p. 5. WEBER, Max-, Gazdaságtörténet. Budapest, 1979.155. p. 6. BRAUDEL, Fernand: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus a XV-XVIII. században. Budapest, 1985. 367. p. 296