Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 3. Bircher Erzsébet: Birodalmi gazdaságpolitika és a lokális érdekek konfliktusai a magyar kőszénbányászat első évtizedeiben

A merkantilista gazdaságpolitikával szemben - ebben a kérdésben is - a klasszikus ellentét legmarkánsabban abban a polémiában analizálható, amelyet Sopron város, mint földbirtokos folytatott az első hazai kőszénbánya nyitásáról az udvari kamarával. A Sopron melletti bánya művelése a szénvagyon felfedezésétől fogva a kamara érdeklődésének az előterében állt, ami az erősen iparosodó Alsó-Ausztria manufaktúráinak energiagondjaival magyarázható. Mivel a kőszén tengelyen való szállítása olyan mértékben növelte meg annak árát, hogy a szállítási költségek olykor a többszörösét is kitették a kitermelési költségeknek így ez a bánya jelentett megoldást a manufaktúrák energia-problémáinak a megszüntetésére. Látszólag tehát adott volt a piac, s hogy Sopron ennek ellenére, az uralkodói leiratokkal szemben passzív ellenállásba burkolózva megtagadta a bánya művelését, annak igen racionális okai voltak. A városi gazdálkodás feudális keretei közé csak egy igen rugalmas, rövid távon még biztosan önmaga érdekei ellen is tevékenykedni merő városvezetés illeszthette volna be egy olyan, nagy tőkeigényű, lassú és bizonytalan megtérülésű beruházás megindítását, mint amilyen a szénbányászat. Sopron ugyanis egyike volt a 14 magyarországi városi földbirtokosnak, mégpedig ezek között is - Körmöcbánya és Nagyszombat után - a harmadik legnagyobb. Telekállománya 4.648 hold, úrbéreseinek száma pedig 1.159 volt.

7 Amint az az 1766. évi úrbérrendezés anyagából kitűnik, a város jövedelmeinek legnagyobb része mindig falvainak a robotmunkájából, vagy annak megváltásából származott.8 Egyébként magára a városra a tradicionálisan erős kisipar, az intenzív szőlőművelés és a jelentős tranzitkereskedelmi tevékenység volt jellemző. Az,, hogy a városi bevételek legnagyobb része a feudális járadékokból származott, s hogy e bevételek fölött a városi vezetést adó patríciusréteg rendelkezett, gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy az akkumulálódó tőke nem feudális jellegű vállalkozást indítson el. A legelfogadottabb "pénzforgatási" lehetőségnek a pénzhitelezést tartották, s ezt jól bizonyítja a városkönyveknek az az adata, amely szerint Sopron 1774-ben - jóllehet maga is erősen el volt adósodva - hiteleinek a likvidálása helyett több más várossal együtt a kincstárnak adott kölcsönt 6 %-os kamatra.

9 A szénvagyon felfedezése után a város tett ugyan egy kísérletet a bánya művelésére, illetve a szén értékesítésére, de tapasztalatai lesújtóak voltak. Az 1759-es eladási jegyzékio szerint eladhatatlannak bizonyult a szén: nem lehetett érte olyan keveset kérni, hogy az iparosok, kereskedők elvigyék. A számadáskönyvek tanúsága szerint 1759 és 1764 között összesen 110 forint és 34 krajcár volt a kőszéneladásból a bevétel, amellyel szemben ott állt a kitermelésre fordított készpénz-kiadás 318 forintja, s ezt az összeget még tovább növelte a pénzben ki nem fejezett tételek sora: az útépítésre, szállításra, fakitermelésre fordított robot. Törvényszerű volt tehát, hogy ilyen előzmények után a város lemondott a bányászatról. H A kamara azonban nem. 1763-ban Morgenbesser Ferenc Antal alsó-ausztriai bányabírót bízták meg azzal, hogy mérje fel a lehetőségeket és tegyen jelentést ottani tapasztalatairól. A Morgenbesser részvételével tartott tanácsülésen a szakértő azt javasolta a városnak, hogy a 7. Sopron város Levéltára (a továbbiakban: SvLt.), IV. 1003. b. ee. Liber Conceptuum Latinorum et Germanicorum de anno 1780. 43. p. 8. SvLt. Prothocollum für 1766. 9. KÁLLAY István: A bécsi udvar várospolitikájának néhány kérdése Mária Terézia korában. Századok, 1963. 3. sz. 1060-1061. p. 10. SvLt. Kammererrechnung 1759. 159-161. p. 11. SvLt. IV. A. 1003. b. Raths. Prothocoll. 1787. 297