Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 1. Vári András: Regálékonfliktusok: urak, parasztok, bérlők

re elvesztették, 10 az uradalmi ellenőrzési lehetőségeknek azonban éppen ezek a tényezők, a társbirtokosok, illetve kisnemesek, különösképpen kisnemesi közösségek jelenléte voltak a legfontosabb, a reformkorig ható korlátai. Nemcsak az uradalom és alattvalói közti "objektív" erőviszonyokon múlt a regálék érvényesíthetősége. Az alattvalók fontos szövetségeseket nyerhettek egyrészt a vármegyében, melyek, miként maguk a községek is, érdekelve voltak a közterhek viselése alól mentesített személyek számának korlátozásában, így kétségbe vonták, hogy pusztán a földesúri regálék bérlete már a nemesekkel azonos adó-, forspont- és beszállásolási mentességet biztosítana a nem-nemes bérlőknek.n Bár a nagybirtok a legmerevebben erre az álláspontra helyezkedett, tisztjei nem mindig mertek a bérlő érdekében a vármegye tisztjeivel ujjat húzni. Inkább csak egyszerűen továbbították a bérlő panaszát a központi birtokigazgatásnak és zsebrevágták az onnan érkező letolást - amely nem maradt el, hiszen a földesúri jogot szűkítő gyakorlat meghonosodását mindenáron kerülni akarták és az elérhető bérleti díj is csökkent, ha a bérlőnek adóztatással is számolnia kellett.12 Ha viszont sikerült a regálébérlőnek magát a közterhek viselése alól kivonnia, úgy a községek panaszolták ezt be az úriszéken, a terhek arányosabb elosztását követelve. Nehéz megmondani, hogy ebben a kérdésben a vármegye vagy az uradalom volt-e az erősebb. A jogtörténeti irodalom véleményét a vármegyei törvényszék hatáskörének bővüléséről, ítélkezésének egyre rendszeresebbé válásáról és a végrehajtás elmélyülő szabályozásáról és szakszerűségéről a Károlyiaknak és alattvalóiknak a Szatmár vármegye törvényszéke elé került ügyeit áttekintve csak megerősíteni lehet.1

3 Feltűnő azonban, hogy a földesúri bíráskodás terjedelme, rendszeressége és szakszerűsége is fokozódott. így a nagybirtok ellenfelei, akár a kisnemesek, de különösen a jobbágyi és mezővárosi közösségek egy olyan ellenféllel kerültek szembe, amely nemcsak, hogy részben saját ügyében is bíráskodhatott (nem nemesek ügyei első fokon az úriszék elé kerültek), de egyre alaposabban tudott bizonyítékokat gyűjteni, vizsgálatokat folytatni és ügyét a vármegye törvényszékénél is meglehetős jogi szakszerűséggel képviselni. Az uradalmi igazgatási apparátus korszerűsödésének egyik "mellékterméke" volt ez a jogi szakszerűség, a kisnemesek számára viszont az evvel egyenlő szintre jutás és így a jogviszály megnyerésének egyenlő esé10. Lásd pl. Nemes Dávid István matolcsi lakos perét, akinek távollétében 1820-ban 3 uradalmi tiszt 12 "katonásan felöltözött" hajdúvárosi hajdúval betörte kapuját, ajtaját, boroshordóit, edényeit összevágták, s a gazdasszony szerint a készpénzt is magukhoz vették. A tisztek parancsra, "commissio mellett" cselekedtek. A per megjárja a vármegye és a kúria fórumait is, ám Dávid végülis elveszti. Ezután kicsiben való pálinkaméréssel kísérletezik, amivel mint az a tiszti jelentésből kiderül, nem esik nagy kára, ha uradalmi tisztek széttöretik edényeit, mivel egyszerre csak kevés pálinka van nála. Újabb per indul. OLK P 404. 35. cs. Nemes Darubán Simon elleni büntető pere Vármegye székén Nemes Dávid István matolcsi lakosnak. 11. Erdődön 1805-ben a (keresztény, valószínűleg sváb) kocsmárost forspontozni hajtja a megye. A Helység által az "Uraság conventionátusai" ellen beadott instantiát Kende Pál viceispán "indorsálja", avval, "hogy, ámbár conventionátusok is, de ha ettzer nem a M. Uraságg Curiáján vagy Házában lakik mindenféle köz tereh hordozásra szoríttassanak az feő portión kívül." OLK P 1531. No. 744. 12. Szintén 1805-ben az 1803-ig árendát és toleraciapénzt fizető zsidó panaszolja, hogy 2 év óta a vármegye tisztjei porciót is kivetnek rá, pedig ő a regálé Beneficiumokat ugyanazzal a szabadsággal vette ki, mellyel maga az uraság hívja. Szerinte a vármegyei tiszteknek az a falubeli román "súgott", akinél ő, a zsidó, többet ígért az uralomért. A panasz szerint a helyi ispán nem mer a vármegyei tisztekkel "ujjat húzni", és csakugyan, még az erdődi uradalom vezetője, a tiszttartó sem hoz döntést, csak továbbítja az instantiát. Csak a kerületi inspector dönt úgy, hogy közbelépésre utasítja az uradalmi ügyvédet (igaz, 10 nap befutotta a három stációt az ügy). > OLK P 1531. No. 577. . 13. V.o.: DEGRÉ Alajos: A megyei közigazgatás alakulása a XVIII. sz. elején. In: CSIZMADIA Andor (szerk.): Jogtörténeti Tanulmányok IV. Budapest, 1980.; HAJDÚ Lajos: Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század utolsó harmadában. Budapest, 1985.