Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

V. AZ IPAROSODÁS TÁRSADALMI KONFLIKTUSAI - 1. Vári András: Regálékonfliktusok: urak, parasztok, bérlők

lye igen komoly költségeket jelentett.

14 Az alattvalók és a földesúri regáléktól hátrányosan érintettek szövetségese lehetett a központi igazgatás, a helytartótanács is, de úgy vélem, a vármegyénél jóval kevésbé hatékony módon. Ezt szemlélteti a nagykárolyi boltbérlő és vaskereskedő 1781-es panaszának elintézési módja. Korábban a boltot és a kereskedés jogát (a vásáron kívül) monopóliumként megkapó kereskedők a kontárok áruját elkobozhatták és legalábbis többé-kevésbé számíthattak a birtokigazgatás aktív támogatására (versenytársaik tevékenységének megtiltására). 1781-ben viszont a konkurrencia betiltását szorgalmazó kérvényre három vezető Károlyi tisztviselő is úgy véli, hogy a közelmúltban hozott, a monopóliumokat tiltó királyi rendelkezések miatt immár nem lehet a konkurenciát egyszerűen betiltani. A vaskereskedő tevékenységére viszont szüksége van az uradalomnak, hiszen rendszeresebben és nagyobb választékból tudja ellátni, őt mint az inkább csak alapcikkekkel kereskedő "kontár" társai. Ahhoz, hogy az utóbbiak által támasztott versenyben az előbbinek haszna ne csökkenjen, az urbárium kínálta a megoldást: a "kontárok" nagykárolyi polgárok, Nagykároly mezőváros és így polgárai de jure "jobbágyok" lévén, a jobbágytelkek tartozékai pedig az urbárium szerint mezőgazdasági tevékenységre rendeltetvén, minden egyéb javak és jogok átengedése az uraság kegyétől függvén, az urbárium ilyen értelmezése a házaiknál vaskereskedést folytató nagykárolyi polgárok tetszés szerinti összegű megadóztatását is lehetővé tette - amivel persze a monopólium fenntartását az uradalom számára kellemes és jövedelmező módon lehet elérni. 15 Míg viszonylag részletes szerződési feltételek esetében sem csupán a bérbeadó birtokos akaratától, vagy a bérlet fizikai jellemzőitől és az üzletmenet hullámzásaitól függött egy-egy bérlet jövedelmezőségének alakulása, hanem egész sor más tényezőtől is: így például a birtokigazgatás tisztjeinek mohóságától, "összjátékától" és játékterétől, a nagybirtok központi igazgatása a vármegyei tisztség és a gazdatisztek közti hatalmi egyensúlytól, a helyi paraszti és a nemesi közösségek erejétől és a nagybirtok velük szemben kialakított, többé kevésbé agresszív politikájától. így a bérlet jövedelmezősége nemcsak gazdasági előrelátás, spekulásció tárgya volt, hanem a helyi hatalmi viszonyok alakulására is valamilyen rövid távú prognózist kellett adni: a vállalkozások a jól-rosszul eltalált gazdasági jellegű számításokon és várakozásokon kívül a helyi hatalmi viszonyok futóhomokjára is épültek. Jellemző erre a sokszoros bizonytalansággal terhelt helyzetre, hogy többé-kevésbé még a "hatóság" által is számításba vevődött, hogyha például elrendelik, hogy a kocsmárosok italt hitelbe ne adjanak, akkor talán majd "találkoznának némelyek, akik a kocsmárost azon okon megh támadnák, sőt talán megh is vernék" (1772).16 A várakozásnak megfelelően valóban találkoztak is némelyek. 17 A bor árának megfizetését tapintatlanul sürgető és ezért tettleges rendreutasításban részesülő árendás nem zsidó, úgy gondolom, a rendreutasítást egyszerűen szemtelen sürgetésével érdemelte ki. (A rendreutasítás egyébként olyan határozott volt, hogy 14. Az uradalom "helyzeti előnyét" jól példázza Herczegh Ferenc urad. fiscalis levele a districtualis fiscalishoz a Nyírbátor városa által a piricsei pusztán fenntartott kocsmában esett vérengzésről, mely jó alkalmat kínál az uradalom által törvénytelennek tekintett mezővárosi kocsmáitatás elleni fellépéshez. OLK P 1531. Bo. 590. No. 749. A kisnemesek költségeit az említett (Id. 10. j.) Nemes Dávid István egy másik pere, melyben gyümölcsöskertjeinek dézsmamentességét állítva az elkobzott termés árának megfizetését követelte. A summás pert összesen 9 hónapon keresztül 6 alkalommal tárgyalta a vármegye, a végül megítélt anyagi kár (a leszedett gyümölcs) 385 Rft-ra rúgott, maga fáradságaiért 32 forintra tarthatott igényt, míg az összes egyéb perköltség több mint kétszer ennyit, 976 forintot tett ki. OLK P 404. 35. cs. Ns. Dávid István repositionalis pere 1817/19. 15. OLK P 1531. No. 277. _ , 16. OLK P 397. 2. kötet. 1772. április 18-i tisztiszék. 17. OLK P 1531. No. 910. A lugosi vendégfogadóst megveri, életveszélyesen megsebesíti az, akitől a bor árának megfizetését kérte. 281