Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

IV. MODERNIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. KONFLIKTUSOK A MODERNIZÁCIÓS FOLYAMAT SORÁN A 18-19. SZÁZADBAN - 7. Kemény Mária: Konfliktus, vita és döntés az Akadémia székházának építészeti stílusáról

A történet két főszereplője az elnök, Dessewffy Emil, és Henszlmann Imre,

4 a későbbi műtörténész professzor, aki rendkívül széleskörű tudásában és tevékenységében sűrítve hordozta a kor társadalomtudományának ellentmondásait. Henszlmann korán vezető szerephez jutott a palota tervezési munkáinak irányításában, s elképzelése szerint az egyetlen helyes megoldás az lett volna, ha a palotát gótikus stílusban építik fel. Mint az Akadémia egyetlen építészetben jártas tagját, visszahívták Párizsból, ahol 1853 óta tartózkodott. Kinntartózkodásának voltak politikai okai is, a forradalomban ugyanis Pulszky Károly titkáraként nagyon aktívan vett részt, Párizsban azonban nem politizált, hanem tudományos kutatómunkát végzett. Ennek szintén megvoltak az előzményei korábbi munkásságában, hiszen ő volt az, aki a reformkorban az első komoly magyar nyelvű művészetelméleti munkát írta. Amit azonban ekkor Párizsban kutatott, az nem teoretikus, hanem empirikus módszerességet követelt. Azt a sejtését akarta ugyanis bebizonyítani, hogy a gótikus templomok alaprajzának és részleteinek méreteit törvényszerűen két alapméret aránya határozza meg. Ehhez gyűjtött éveken át adatokat, mért fel több mint száz franeia és angol templomot. A gótizálás a 19. századi európai építészet egyik legerőteljesebb mozgalma volt. Angliában neogót templomok sokaságát építették, Franciaországban műemlékvédelem ürügyén a gótikus katedrálisokat átépítették, a mozgalom leghatalmasabb teljesítménye pedig a kölni dóm felépítése volt.5 A kölni dóm éppúgy, mint a mi akadémiaépületünk, a kor számára szimbolikus jelentésekkel telített. Jelenti a német egységet, jelenti a szellem, a lélek, a hit teremtő erejét, jelenti a régiek nagy titkainak megfejtését, és hagyományaik folytatását. Henszlmann e nagyhatású mozgalomhoz csatlakozott, s a maga kissé alkimista jellegű elgondolása szerint, de modern tudományos módszerességgel kereste a titkot, s kereste egyúttal Magyarország számára a nagy európai hagyományt, amelyhez nemzete csatlakozhat. E titok, s e hagyomány keresésével nem állt egyedül, munkájáért, s eredményeiért nyugaton komoly tudományos elismerésben részesült. E mozgalom hitével és meggyőződésével tért haza, s rögtön megformálta azt az ideológiai keretet is, amelybe Magyarországon a gótizálás beilleszthetőnek tűnt. Hosszas és szerteágazó fejtegetéseiből

6 itt egy dolgot érdemes kiemelni, s ez érvelésének historizáló okfejtése. Eszerint Magyarországon a nemzet nagy korszakaiban, IV. Béla, Nagy Lajos, Károly Róbert és Mátyás idején mindvégig a gótikus építészet vplt uralkodó, s legkiválóbb építészeti emlékeink - melyeknek feltárását éppen ő és Ipolyi Arnold

7 kezdte meg a reformkorban - gótikus stílusúak. Henszlmann számolt azzal a korabeli ellenséges előítélettel, amely a gótikát német eredetű stílusnak tartotta, s ezt igyekezett a kor legújabb tudományos eredményeivel cáfolni, de nem számolt azzal, hogy Magyarországon nincs élő hagyománya a gótikának, a városok képére nem nyomja úgy rá a bélyegét, mint Németországban, Franciaországban vágy Angliában, nem jelenik meg a 4. HENSZLMANN Imre (1813-1888) egy kassai vaskereskedő fia. Orvosi doktorátust szerez, de barátjával Pulszky Ferenccel együtt Bécsben művészettörténettel kezd foglalkozni. Első műve 1841-ben jelenik meg: Párhuzam az ó- és újkori művészéti nézetek és nevelések közt. Az 1850-es években Párizsban és Londonban dolgozik a gótikus építészet arányelméletén. 1860-ban tér haza. Itthon a Műemlékek Országos Bizottságának vezetője, később egyetemi tanár lett. 5. A kölni dóm építését 1560-ban félbeszakították, s 1824-től, illetve nagyobb erővel 1840-től kezdve folytatták a fennmaradt eredeti tervek szerint. 6. HENSZLMANN Imre: A középkori építészet. I. rész. Budapesti Szemle, 11. kötet, 1860. 309-333. p.; II. rész. 12. kötet 1861. 118-149. p.; U.ő.: Minő stylben építsük az Akadémia épületét? Budapesti Szemle, 12. kötet. 1861. 371-378. p. 7. IPOLYI Arnold (1823-1886) teológus, régész, a paleográfia, Ókeresztény művészet szakértője, érdeklődési körébe tartozik az ősi magyar monda- és hiedelemvilág is. 1863-tólégri kanonok, 1869-től a pesti papnevelde kormányzója, később besztercebányai, majd nagyváradi püspök. Akadémiai tag, a Magyar Történelmi Társulat elnöke. Képgyűjteménye ma az Esztergomi Keresztény Múzeum törzsainyagát alkotja. 270