Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
IV. MODERNIZÁCIÓ ÉS TÁRSADALOM. KONFLIKTUSOK A MODERNIZÁCIÓS FOLYAMAT SORÁN A 18-19. SZÁZADBAN - 7. Kemény Mária: Konfliktus, vita és döntés az Akadémia székházának építészeti stílusáról
hétköznapi élményvilágban, s ezért a történelmi hivatkozás sem lehet igazán hatásos. Amire a történelmi utalással valójában apellált, az a nemzeti nagyság, nemzeti egység eszméje ennek fogalmában azonban sokkal több a nyugat-európai romantikus historizáló nemzetfogalmakkal közös elem, mint a speciálisan magyar tartalom. Henszlm annak ez a korabeli magyar történetírás egyes törekvéseinek8 szemléletével megegyező, érzelmi, indulati mozgósító erővel bíró nemzetfelfogása alkalmas volt arra, hogy a közvéleményt maga, s a gótikus stílus mellé állítsa, amellé a stílus melléj amelyben olyan nagy látványos reprezentatív épületeket emeltek, mint a londoni és a pesti parlament, vagy a bécsi városháza^ de amelyről mégis bebizonyosodott: utópia, hogy a század modern nagyvárosainak meghatározó stílusa legyen. És, hogy ez utópia, azt az ezoterikus építőpáholyok tagjain és a mozgalom hívein kívül már mindenki tudta az Akadémia-vita idején Európában. Dessewffy egy másik nagy európai hagyományhoz csatlakozott stílusválasztásával. Ő a klasszikus-reneszánsz-barokk tradíciókon nyugvó, de új szemléletű historizáló eklektikus irányzat követője volt. A világi főúri (arisztokrata) reprezentáció az építészetben kizárólag ebből a hagyományból táplálkozott. 10 Ez volt tulajdonképpen az építészet igazi nyelve, erre épült természetesen az építészeti akadémizmus is. A századelej i klasszicizmus tőlünk nyugatra és keletre is, azaz mind Párizsban és Londonban, mint pedig Pétervárott, folyamatosan, töretlenül nőtt át a historizálás első vonulatába, a neoreneszánszba, s onnan tovább a neobarokk felé. Nálunk azonban a forradalom és az önkényuralom az építészetben cezúrát hozott, s ezért válhatott Magyarországon az újrakezdéskor, az 1860-as évek elején élesen és nyíltan tudatossá a hagyomány hiánya, a stíluspluralizmus elbizonytalanító jelensége, és a stílusválasztás szubjektivizálódása. Erről jegyezte meg keserűen Henszlmann, hogy az akadémia építési bizottságának tagjai közül Dessewffy Sansovinoért és a késő reneszánsz velencei építészetéért rajongott, Károlyi György 11 a párizsi Louvre architektúráját szerette, Eötvös pedig egyszerűen nem tartotta alkalmasnak a gótikát akadémiai palota céljára.^ A historizálás ugyanis a nagy reneszánsz-barokk építészeti teljesítmények újrateremtő megismétlésében, újraátélésében kívánta saját korának szellemi gazdagságát kifejezni, az egyén, a személy számára hagyva meg a választás lehetőségét az elmúlt korok legkiválóbb alkotásai, szellemi kincsei közül. Éppen ezért válik a nevelésben rendkívül jelentőssé az európai kulturkincs felsoroló-leltározó lexikális feldolgozása. E műveltségeszmény mélyén Magyarországon ott húzódik az az alapfeltevés, hogy létezik egy minden művelt ember számára birtokba vehető európai kultúra, s hogy ennek minél mélyebb elsajátítása által európaivá válhat az egyes ember, és ezáltal az egész nemzet is. Ezt az alapfeltevést, s ezt a műveltségeszményt, melyet a vitában Dessewffy, az arisztokrata képviselt, a gründerzeit nagypol8. Elsősorban az irodalomra is nagy hatást gyakorló német nyelven író Aurél Ignaz Fessler, majd később Thaly Kálmán képviselte a romantikus-nemzeti irányzatot, ez azonban a közgondolkodásban mély nyomot hagyott. 9. A londoni parlamentet Ch. Barry és A. W. Pugin tervei szerint 1840 és 1852 között, a bécsi városházát F. von Schmidt tervei szerint 1872-82, a pesti parlamentet pedig Steindl Imre tervei szerint 1884-1904 között építették. 10. Példaképpen a Nemzeti Múzeum környékén néhány arisztokrata vagy nagypolgári palota: Károlyi Alajosé volt a Pollack Mihály tér 3., építette Ybl 1863-65-ben, a Pollack Mihály tér 10. Festetich-palota volt, szintén Ybl tervezte 1862-ben, a Bródy Sándor út 4. pedig Ádám Károlyé volt, építette Weber Antal 1875 - 76-ban. 11. KÁROLYI György (1802-1877) katonatisztként indult, már fiatalon Széchenyi barátja, céljainak mindvégig támogatója. Ő is a legnagyobb adományozók között van 1825-ben az Akadémia alapításánál. Széleslátókörű, rendkívül sokat utazik, 1828-29-ben Széchenyivel együtt Német- és Franciaországot, Angliát ismeri meg, de jár Kisázsiában, Palesztinában, Máltán is. Országgyűlési követ, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület egyik vezetője. 12. HENSZLMANN Imre: Az Akadémia palotájának eddigi története. Kritikai Lapok, I. évf. 1862. 12. p. 271
