Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 9. Idea Osamo: Központi és községi szövetkezetek a Hangya szövetkezeti mozgalomban az első világháborúig

RENDI TÁRSADALOM - POLGÁRI TÁRSADALOM 3. TÁRSADALMI KONFLIKTUSOK SALGÓTARJÁN, 1989. Ieda Osamo KÖZPONTI ÉS KÖZSÉGI SZÖVETKEZETEK A HANGYA SZÖVETKEZETI MOZGALOMBAN AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG A magyarországi szövetkezeti mozgalom a 19. század második felében kezdődött. A szövetkezetek a kezdeti időszakban főleg a hitelellátásban működtek, s többnyire várost jellegűek voltak. A század nyolcvanas éveitől kezdve azonban tömeges és falusi jellegű szövetkezeti mozgalom jött létre. Ugyanis az akkor kialakult agrárius mozgalom kezdeményezésére egymás után láttak napvilágot a falusi hitelszövetkezetek, és a század végén szintén az agráriusok indították el a szövetkezeti szervezés második hullámát, a fogyasztási szövetkezetek létrehozását. A Hangya, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete 1898. évi megalakulásától kezdve központul szolgált a falusi fogyasztási szövetkezetek szervezésében és árúkkal való ellátásában. A gomba módra szaporodó falusi hitel- és fogyasztási szövetkezeteknek köszönhető az, hogy az első világháború küszöbén már elérte a nyugat-erurópai országok szintjét, a szövetkezetek terjedését illetően. A hitel- és fogyasztási szövetkezeteknek különösen a falvakban volt kétségtelen a jelentősége, hiszen addig, ameddig nem alakultak ki a szövetkezetek, a hitelezés és az árúellátás az uzsorások, illetve szatócsok monopóliuma volt. A szakirodalom az ilyen értelmű gazdasági fontosságukról már többször is megemlékezett, de arról, hogy a szövetkezeti mozgalmat kezdeményező agráriusoknak milyen koncepciójuk volt, s mi volt a végső céljuk, alig alig adott képet. De természetesen nem azért foglalkozunk itt a Hangya szövetkezet történetével, mert mindeddig nem tárták fel, hanem, mint látni fogjuk, azért, mert a történet magában hordozza az akkori magyar gazdaság és társadalom legmélyebb problematikáját, válságát, s egyben a válságból való kibontakozás figyelemreméltó törekvéseit is. A Hangya központ és a községi szövetkezetek alakítása A Hangya szövetkezetek életrehívása a Magyar Gazdaszövetségtől származik. A Gazdaszövetség 1896-ban gróf Károlyi Sándor vezetésével független gazdákból szerveződött meg, akik már ezelőtt is olyan gazdasági felfogást vallottak, hogy az akkori agrárválságnak az alapvető oka a magyar gazdaság monopolstruktúrájára, egyoldalúságára vezethető vissza, s hogy a válságból való kibontakozás irányadója a szövetkezeti összetartozandóság legyen a különböző gazdasági területeken. 1897 decemberében a Gazdaszövetség a falusi hitelszövetkezetek addigi sikeres szervezése alapján elhatározta, hogy fogyasztási és értékesítő szövetkezeteket épít ki a kereskedelmi "monopóliummal" szemben. 1898 januárjában meg is alakult a Hangya központ, amelynek feladata volt "a falusi szövetkezeteket visszatartani a ballépésektől, őket tanáccsal ellátni, s köztük és a nagykereskedők s gyárosok közt létesíteni a kapcsolatot,..."