Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 9. Idea Osamo: Központi és községi szövetkezetek a Hangya szövetkezeti mozgalomban az első világháborúig

A központ létrehozását követően a Gazdaszövetség felhívta a megyei gazdasági egyesületeket arra, hogy szervezzenek fogyasztási szövetkezeteket a községekben és a rendületlenül folytatódott szervező akció, amely legelején a Felvidéken s aztán Erdélyben történt erőteljesebben, eredményezte a kb. 1300 szövetkezet létrejöttét országszerte az első világháború küszöbéig. A szervező munka igen gyors ütemben haladt, de ha közelebbről nézzük, akkor a szervezés irányításában több változás figyelhető meg. Az első fordulat a szövetkezeti boltok berendezésére vonatkozóan történt, ugyanis a Hangya központ kész volt a szövetkezeti boltok berendezéséhez szükséges alaptőkéhez berendezési hitel címén hozzájárulni, hogyha a szövetkezet nem tudott összegyűjteni a tagoktól elég pénzt a bolt megnyitására. Az 1900. év folyamán azonban a Hangya központ ezt a berendezési hitelt megszüntette. A megszüntetésnek két oka volt: Egyrészt a Hangya központ pénzügyi gyengesége, ugyanis a hitelintézetek nem voltak hajlandóak hitelt nyújtani a cégnek, s az igazgatósági tagoknak kellett saját erejükből megoldani a pénzügyi problémákat, ha a Hangya központ rászorult. Ezt a pénzügyi nehézséget fokozta a gyakorlati ügyvezetésben felmerült, különösen a kinnlevőségek behajtását illető fegyelmezetlenség. így a Hangya központ elnöke Károlyi Sándor a cég jövőjét a pénzügyek rendbehozása nélkül nem látta biztosítva, és az év közepén meghívta a Magyar Általános Hitel Bank vezérigazgatóját, őrgróf Pallavicini Edét igazgatósági tagnak, s őt bízta meg az ügyintézés felülvizsgálatával. Másrészt a falusi szövetkezetek megszilárdulása érdekében feltétlenül szükségesnek találták a tagok által jegyzett üzletrészek befizetését, és úgy vélték, hogy "ahol ez kivihetetlen, ott célszerűbb abbahagyni a mozgalmat". Ilyen anyagi és elvi okokból az igazgatóság, illetve a végrehajtóbizottság elhatározta a berendezési hitel teljes megszüntetését. Egyébként is az elnök, Károlyi Sándor az önsegély elvével ellentétesnek látta a szövetkezeteknek nyújtandó anyagi támogatást, még akkor is, amikor a szövetkezet kezdeti nehézségekkel küzdött. így pl. amikor az Abaúj vármegyei bátyokcsákai szövetkezet vezetője az alábbi levéllel fordult az elnökhöz: "Miután az üzletrészek számát legalább is 10ö-ra szeretnők felvinni, s miután ahhoz erőink csekélyek, azon gondolatra jöttünk, hogy... Méltóztassék minket a kezdet nehézségein [át]segíteni, szövetkezetünket némi pénzbeli támogatásban kegyesen részesíteni. Nagyméltóságod kegyes jószívűségén és példáján felbuzdulnak a többiek is, a közönség jege ezáltal olvadozni fog s mi csakhamar 300-400 tagot fogunk számlálhatni s áldani Excellentiád emlékét", akkor Károlyi így válaszolt: Miként "szövetkezetüknek megalakítása és szervezése körül útmutatással, tanáccsal és erkölcsi támogatással segítségükre volt önöknek a Hangya, úgy a jövőben a szükségeshez képest ily természetű támogatásra számíthatnak. Pénzbeli segélyezés azonban ellenkezik a szövetkezés szellemével, miért is ez iránti kérésére tagadó válaszomat közlöm". Tehát elmondhatjuk, hogy a Hangya központ igen korán vezetett be olyan szervezési elvet, amely szerint a Gazdaszövetség által felülről alakított szövetkezetek anélkül nem kezdhetik meg működésüket, hogy a szövetkezetek saját tagjaiktól össze ne tudnák gyűjteni az elegendő alaptőkét. Ez azt jelentette, hogy az önsegélyi elven alapuló helybeli szervező munka lett a falusi szövetkezetek létrehozásának döntő tényezője. A fenti első* fordulat után bizonyos munkamegosztás keletkezett a Gazdaszövetség és a Hangya központ között, de az 1906. év elején felszínre került a Hangya központon belüli vita a Gazdaszövetség szervező munkája körül. Ugyanis a cég egyik igazgatója, gróf Mailáth József szemében a szervező munka erőszakoskodásnak tűnt a "még nem érett nép" felett, viszont az igazgatóság többsége úgy vélte, hogy mégis "nem lúrkózhatik el" a szervezéstől. Károlyi Sándor ekkor súlyos betegsége miatt már nem lehetett jelen sem az igazgatósági, sem a végrehajtó-bizottsági üléseken. Azonban határozott nézete volt a kérdésről, amelyet 208