Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 4. Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkunságiak törekvései a Jászkun Kerület igazgatásának demokratizálására 1843–1844-ben

hírt meghallva a Heves megyei Csányba menekült, ahol mint nemesnek birtoka volt. Heves megye pedig a kerület többszöri kérésére sem volt hajlandó kiadni. Kényszerű távozásának az lett a következménye, hogy a Jászságban maradt megfélemlített hívei sorra ellene fordultak. Megbánó vallomásokat tettek és igyekeztek minden felelősséget Pethesre hárítani. A végső csapást az 1844. június 4-én, a nádori törvényszék által is jóváhagyott ítélet jelentette. Ebben Pethest és három társát, mint akik 1840-ben Jászberény elöljárói és jövedelmeinek kezelői voltak 386 véka közszükségre termett gabona eltulajdonításáért l-l 1/2 év börtönre ítéltek. Korábban senki nem hitte, hogy a bűnügy valós tényen alapul, ám a nádori jóváhagyás megingatta az egyszer* polgárokat. A nádor olyan óriási tekintélynek örvendett a kerületek lakossága előtt, hogy hasonlóan a jó királyba vetett hithez, tévedhetetlennek és kétségbe vonhatatlannak tartották ítéletét. Közben a lázítási perben folytatott vizsgálat egyre több vallomást és jelentést produkált az aláírási ívek hamis voltának bizonyítására. A honoráciorokat egyenként hallgatták ki, s közülük csak kevesen tartottak ki korábbi állásfoglalásuk mellett, bár elképzelhető ezen vallomások meghamisítása is. Több mozzanat utal arra, hogy a lakosság véleménye csak a tiszti vizsgálati jegyzőkönyvekben változott meg. Ezek közül csupán egyet emelünk ki. A vizsgálati iratok között található egy, a jászberényi tanácshoz 1844. december 20-án küldött beadvány, melyet 36 aláírással támasztottak alá. Kemény hangvétele ellentmond a tanúvallomásokból tükröződő megbánásnak, félrevezetettségnek. A beadvány a Jász Kerület tisztségviselőinek pazarlását kárhoztatja: "... mivel áztat - írják - hogy a Fő Kapitány Urunk el adósodott és éhvel haló Polgártársaink rovására lakomázzon, s a mint tudva van egy rókáról két bőrt húzzon bármely áldozatunkba kerüllyön is tűrni nem fogjuk, s itten emlékül a jövő kamuk is - nyiltan kimondjuk és jegyzőkönyvbe iktatni kérjük; hogy mi mind azokat kik ebbeli fellépésünket akadályozzák, és a szegény nép zsírján vásárlott ajándékokat elfogadják, vérszopó nadályoknak tekintjük, s mint ollyanőkat utálattal meg vetni s kerülni fogjuk. "13 t ' - \ / ^ Közben Pethes a Borsod megyei Szilvás községbe távozott, majd elterjedt a hír, hogy mivel a nádori ítélet megmásíthatatlan, bevonul a börtönbe. 1844. december 29-én a Jászság minden helységéből összegyűlt tömeg várta a jászberényi határban, hogy még egy pillantást véthessen a nép jogaiért harcoló börtönbe vonulóra. Többeket ekkor fogtak el. Egésznapos hiába való várakozás után a jászberényi főbíró felszólítására a tömeg csendben szétoszlott. A lázítási perben 1845. szeptember 5-én hozott ítéletet a Jászkun Kerület Fenyítő Törvényszéke. Pethes József a jászberényi rabmunkáltató intézetnél hetenként 1 napi böjtöléssel, vasban töltendő két évi rabságra ítéltetett. Beraáth József, Sipos György és Hunyadi Flórián ugyanott 1 évi, 1 személy fél évi, hárman negyed évi, 3 fő 1 hónapi 2 fő 2 heti börtönbüntetést kapott, 10 fő pedig törvényszéki dorgálásban részesült. Az ítéletet 1846. március 5-én a Nádori Törvényszék jóváhagyta,W végrehajtása megtörtént. Utóirat Pethes József 1848-ban a jászjákóhalmi választókerület országgyűlési követe. Szentkirályi Móric 1848-ban a Jászkun Kerület főkapitánya. Illésy János, aki a vizsgálati években Kisújszálláson élt és Nagykun kapitány volt, és 1849ben, amikor Szentkirályi a császáriak oldalára állt, a kerületek Kossuth Lajos által kinevezett kormánybiztosa lett. 13. SZML. JKKer. Fenyítő Törvényszéke iratai 33. füzet, 1. kötet, 14. szám - N 9S. 14. U.o. No. 19. 176