Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 3. Dominkovits Péter: A köznemesi gazdálkodásból fakadó ellentétek Győr vármegye nemesi községeiben 1800 és 1848 között

nemesi birtokosok egymással szemben elkövetett foglalásai repositios perek hosszú sorát eredményezték. I b., A nemesi községek legeltető állattartása a többnyire szűk faluhatáf minél nagyobb részét követelte. (Asszonyfa, Kisbajcs, Nagybajcs, Szap etc.) A hadnagy vagy director vezetésével összeülő közgyűlések a szántóföldi művelés érdekében a mezőgazdasági munkákhoz, időjáráshoz igazítva gyakori végzésekkel jelölték ki a különböző állatok legelőit, határozták meg a "tilosokban legeitetők" bírságait. E szabályok rendszeres semmibevételét mutatja a közgyűlések folytonos problémája; a legeltetési rend betartatása, a vetések, vagy a tarlókon lévő kepék védelme.

18 BŐnyben sorozatos zátogolásokkal bűntették a tilosban legeitetőket, de ez nem sok eredményre vezetett. Az 1832. május 6-i közgyűlési határozat a közlegelőkön végbement nagymérvű tiltott legeltetésből befolyt, és kiváltatlanul felhalmozódott zálogok eladása mellett döntött.19 Felpécen a hadnagy és az esküdtekből álló községi ítélőszék elé kerülő tilosban legeltető visszaesőként már a vármegyei törvényszék elé is kerülhetett.

20 A gyapjúkonjunktúra elsősorban a Pusztai járás és a Sokoróaljai járás síkvidékén birtokló possessionatus nemességét juhnyájak tartására, az Alföldről felhajtott fűbéres állatok fogadására sarkallta. A tiltott legeltetések sokaságát is döntő részben e gazdák követték el. A községi tisztviselő hivatali visszaélését kívánta megakadályozni az a bőnyi végzés, amely 1832-ben a legeltetési rend betartásáért és zálogolásokért felelős mezőbíróknak megtiltotta a juhok tartását, illetve e tisztségre csak juhokat nem tartó birtokosokat tartott alkalmasnak 21 De nemcsak a valós élet vált el a határozatoktól, hanem egyes közbirtokosok nyomására a határozatok is sokat módosultak. így az 1810-es években (is) tiltott hasznot hozó fűbéres állatok fogadását az 1820-as évek végére közösségi beleegyezéssel elfogadták. A konjunkturális juhlartás nemcsak a konzerváló közösségi renddel, de a birtokos társak felemelkedést gátló csoportjaival is konfliktusok sorát eredményezte. Az agilisból nemesített feléci Deli János állatait az Ihász, Péntek, Pápay, Hamvay, Fazék, Major családok tagjai a közlegelőről zavarták el.

22 Asszonyfán a töredéktelken élő és birtoktalan nemesek és agilisek csoportja a Hollósy-féle juhnyájat zavarta el a közlegelőről, arra hivatkozva, hogy a gazdag bérlő 300-nál több birkát tartott, pedig a legelők csekélysége gazdánként csak 75 db-ot engedne.

23 A legelők csekélysége általános probléma volt. 1833-ban az asszonyfai Borsó Mihály magát mentő vallomásában azt állította, hogy e súlyos gond folytán "minden birtokos a mezőt lopja"M A kisbabod nemes communitas Edvi Illés Pált rekesztette ki egy időre birtokából, legelőnek használva azt.

25 c, Bár a szakirodalomban a nemesi községek erdőhasználata kollektív nemesi jogként szerepel, ami azonban csak az osztatlan erdőkre volt igaz.

26 Asszonyfán 1759-ben osztották meg gróf Szapáry Borbála és Zsuzsanna erdőrészeit, és 1813-ig a felek egymást nem háborgatva legelőnek használták azt. Ekkor a Nagy, Berendy, Dohos, Imrefy, etc. 18. GyL IX. 255/2-3. passim. (1814-1846) 19. Uo. 1832. máj. 6. 20. GyL IV. A. 1. c. Győr vármegye nemesi közgyűlésének iratai 1167/1810. sz. 21. GyL IX. 255/2. 1832. márc. 18. 22. GyL IV. A. 1. o. No. 84. 1842. jún. 3. 23. Uo. No. 30. 1819. máj. 24. GyL IV. A, 8. d. Győr vármegye nemesi törvényszékének iratai 66. cs. 156/1833. 25. GyL IV. A. 1. o. No. 70. 1838. máj. 26. DEGRÉ Alajos: A magyar nemesi (curialista) községek szervezete és gazdálkodása 1848 előtt. In: Vas megye múltjából. Szerk.: HORVÁTH Ferenc. Szombathely, 1976.110. p. 166