Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

III. KONFLIKTUSOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 3. Dominkovits Péter: A köznemesi gazdálkodásból fakadó ellentétek Győr vármegye nemesi községeiben 1800 és 1848 között

családok a többi örököst a használatból kizárva erdőirtáshoz, a föld megműveléséhez kezdtek.27 A homok megkötését szorgalmazó 1807: 21. te. hatására

28 több nemesi község is erdőtelepítésbe kezdett. (Bőnyben, Felpécen egyes birtokosok szilvafákkal vegyesen szőlőket is ültettek.) E telepítés Felpécen már 1811-ben "privatizálások" tere lett.29 Az így ültetett bŐnyi erdőt elsősorban legeltetésre használták. Az 1852-ig érvényben lévő erdőrendszabások betartására az évenként választott erdőbírók és a felfogadott "jagerek" ügyeltek, de az erdő elhanyagolását hozó tiltott legeltetéseket - leginkább a szarvasmarhák kártételei a fiatal növényekben, hajtásokban volt a panaszok tárgya és a fokozódó szántóföldi művelés érdekében tett irtásokat megakadályozni nem tudták.30 Felpéc curialis község az 1769-ben elfogadott statútum betartatását kövelelte 1821ben, amikor az extraneus Matrovich Pál engedélyezett erdőirtását egyes birtokosok a közlegelő kárára önkényesen követték, és oda szőlőt telepítettek 31 d., A Sokoróvidék szőlői írott forrásainkban már all. századtól megjelentek, s az idők során az itteni szőlőtermelés jelentősége csak növekedett. A 18. század elején a reorganizálódott vidéken Kispéc, Kajár, Kisbaráti, Nagybaráti, Szemere mellett a curialis Felpéc életében is nagy jelentősége volt a szőlőművelésnek.32 Az osztályos testvérek, rokonok között több ízben ellentétek robbantak ki, amelyek célja: a jól jövedelmező osztatlan szőlők kisajátítása volt 33 A testvér vagy rokon zálogjogon szerzett, vagy árendált szőleje is képezhette a "szálka" tárgyát.34 A vagyonosodni akaró, "frissen nemesített" bérlőre sem néztek mindig jó szemmel szomszédaid Az ismerősen hangzó esetek felemlítése mellett érdemes egy 1826-ban újra vizsgált ügy mellett hosszabban is időzni. Az átbirtoklásokkal fokozatosan a felpéci határhoz csatolt Halihegy a 18. század első felében közlegelőből végleg szőlőhegy lett. A közös nemesi birtok egy részén gecsei, gyomoréi, szerecsenyi, vaszari jobbágyok kaptak dézsmás szőlőket, más részeit a nemes családok saját kezelésükbe vették. 1756-ban 12 nemes família "a gyengébb birtokúakat jobbágyi sorsra alázni" törekedvén, a közös földekből kialakított szőlőbirtokok után rajtuk (a gyengébb birtokosokon) gyakran erőszakkal is mustban, borban, pénzben kilencedet, ahogy forrásunk írja "dézsmát" vettek. Az erőszakos "dézsmálásról" szóló panaszokat 1794-1826 között vármegyei vizsgálatok követték. 1825-ben e földesúri járandóság behajtása véres összeütközést eredményezett, ami szükségszerűen vonta maga után az újabb vármegyei vizsgálatot. A korábbi iratok átnézése a felek és a tanúk meghallgatása után a törvényhatóság kis finomítással a fennálló helyzetet törvényesítette. Azaz: akik azelőtt rendszeresen megtagadták a földesúri kilenced adását, és azt tőlük csak erőszakkal tudták behajtani, most őket e terhes és 27. GyL IV. A. 1. o. No. 5.1814. 28. Magyar Törvénytár 1740-1835. Szerk.: MÁRKUS Dezső. Bp., 1901. 355-359. p. ' 29. GyL IV. A 1. a. 767/1811. 30. MOL P 1928. A Bezerédy (ménfői) csatád levéltárad. Cs. 4. tétel, GyL IX. 255/2-3. passim. 31. GyL IV. A. 1. c. 1946/1821. 32. GECSÉNYI Lajos: Adatok a Győr környéki szőlőművelés történetéhez a XII-XVII. században. In: Győri Tanulmányok 9. 1988. 19-38. p., uő.: Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVIIXVIII. sz. fordulóján. In: Arrabona 19-20. 1977-1978. 391-392. p. 33. GyL IV. A. 21. Szölgabírák előtt folytatott perek iratai 5. cs. 1823. ápr. 26. 34. GyL IV. A 5. a. 9. cs. 1822. aug. 5. 35. GyL IV. A. 1. o. No. 69. 167