Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 8. Pálmány Béla: Nógrádi armalista családok küzdelmei nemesi kiváltságaik megőrzéséért
Feltűnő jelenség még, hogy az igazoló bizottság elé idézett kétséges nemességű famíliák jelentős része egyenesen birtokos nemes volta elismerésének az igényével állt elő. Tipikus volt ez a mezővárosokban telket inskribáló nemesekre. Füleken pl. 1722-ben a 11 egész házhely közül 7, a 41 fél telek közül 6 volt nemes úr birtokában, Szécsényben pedig 1728-ban a 79 telkes gazda közül 7 egész és 4 fél házhelyes tartozott a nemesi rendhez.16 Az igazolásra felszólított 4 füleki és 2 szécsényi "kétséges nemes" egyaránt birtokos státusúnak tartotta magát. Sinkovics Mihály bizonyítékként egy Korponay János füleki uradalmi meghatalmazott által - valószínűleg mág 1690-ben - kiállított "recognitionalis" levelet mutatott be. A szécsényi Baghy Balázs és testvérei pedig szintén nem kevés zálogképpen birtokolt jószágra utaltak, de arra is hivatkoztak, hogy egykor saját birtokaik is voltak, amikor azonban végvári katonaként török fogságba kerültek, ezeket zálogba kényszerültek adni. A vármegye tisztviselői azonban egyiküket sem találták a birtokosok között említtetni a régi jegyzőkönyvekben, ezért a két családot az armalisták között, taksára kötelezve igazolták. Az egytelkes nemesek által birtokolt curialis falvakban élő kétséges nemesek körében is tipikus igény volt a birtokos státus elismertetésére. A ebeckiek (Obeckov) közül a Csucz, Divérf^i és Tercsy helybeli, a Tiszántúlon, "Chipunz" pusztán birtokos Tarcsányi, a honti Bernecén jószágot bíró Szira családoknak pedig idegen megyékben fekvő földtulajdonát a bizottság elismerte, további igazolást kértek viszont a Krúdy család első nógrádi ősétől, az Ebecken élő Györgytől és az említett Petróczy Andrástól. A vizsgálat során a Bende vagy Hódossy, a Csepcsányi vagy Vladár és a kályi Sárközy familiák beidézett tagjait viszont csupán armalistának ismerték el. E családok később tudták biztosítani maguknak a birtokos nemesi állást: az Urbáriumban már a falu földesuraiként szerepeltek.17 Egy másik, kúrialisták által lakott faluból, Kiskürtösről (Mály Krtis) beidézett Szigethy család birtokos voltat több megyebeli földesúr igazolta. Ezzel szemben a Bobor família több mint 30 éve rovásadót fizetett. Ennek ellenére hiába hivatkoztak arra, hogy több trencséni faluban Szunyogh Annától öröklött birtokaik is vannak, sietve beszerzett tanúsítványaikat nem fogadták el és a Boborok továbbra is taksára lettek kötelezve. Sikerült viszont elismertetni birtokait a kiszellői (Maié Zlievce) Disznóssy vagy Veres és Gyura, a Szécsényben élő, de a Pest vármegyei Ócsán jószágrészt élvező Labancz-Nagy családoknak, elutasításra talált viszont - és a taksafizetők táborát gyarapította - a géci Kis István, Kudváry Imre és a kislibercsei (L'uborecka) Mikulay Mihály hasonló kérelme. A bizottság tehát e téren szigorú volt, csak keveseket fogadott be a birtokosok közé. Armalista család birtokossá szabad nemesi birtok nádori adománnyal eszközölt megszerzése útján is válhatott. E nehézkes és költséges útnál egyszerűbb és gyakoribb, de hosszabb időt igénylő mód is adódott: egy birtokos nemes leányával kötött házasságba az anya által hozott jószágokat a gyermekek már birtokos nemesként élvezhették. Ezen esetben már személyükön kivül földjeik, terményeik is teljes adómentességet élveztek. Minthogy a hivatallal járó anyagi felelősség fedezetét a saját földbirtok képezte, armalista nem viselhetett számadással járó vármegyei vagy uradalmi tisztséget sem, így egyetlen töredéktelek, néhány zsellér fölött gyakorolt joghatóság is minőségi különbséget képezett birtokos és armalista nemes között. 16. Besztercebányai Állami Levéltár - Radvány Kohaáry - Coburg es. It. Pars. II. 4237. Fülek városának 1722. évi telekfelvállalói.; PÁLMÁNY Béla: Szécsény úrbéri viszonyai az újratelepítéstől a jobbágyfelszabadításig (1690-1848). In: Tanulmányok Szécsény múltjából 1. (Szerk.: PRAZNOVSZKY Mihály) Szécsény, 1978. 5859. p. 17. REISZIG Ede-VENDÉ Aladár Nógrád vármegye községei. In: Nógrád vármegye - Magyarország vármegyéi és városai (Szerk.: BOROVSZKY Samu) Bp., é.n. 33. p. 144
