Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 5. Knézy Judit: Illúziók és jobbágylázadások (A csurgói és marcali jobbágyok küzdelmei a 18. században

Az 1730-40-es évekre lezárultak a legfontosabb telepítési akciók, a jelentősebb nagybirtokokon már kiépültek, vagy újjászerveződtek a földesúri magángazdaságok, a majorságok. Ez azzal járt, hogy a jobbágyföldekből hasították ki a megfelelő területeket, megnyirbálták a jobbágyok legelő- és rétjárandóságát, sokszor a jobb minőségű földeket rosszabbra cserélték. Fokozatosan rátették a kezüket minden haszonvételi lehetőségre, felmérték a földeket. Megvonták a jobbágyoktól a korábbi kedvezményeket, elvették verejtékes munkával termővé tett írtásföldjeiket, korlátozták faizási, halászati, kocsmatartási, malomműködtetési jogaikat. Egyúttal nagymértékben növelték a szolgáltatások mennyiségét. A jobbágyok nehezen döbbentek rá helyzetük rosszabbodására, elkeseredetten ragaszkodtak volna a korábbi rendkívüli állapot szabadabb lehetőségeihez. Eleinte csak megszaporodtak a jobbágyszökések, majd napirendre került a szolgáltatások, főképp a robot egyéni, vagy szervezett megtagadása. Emiatt hajtatta el 1730-ban Széchenyi György püspök Péterhida lakóit a községből és később másokat telepített oda 4 A déldunántúli területeken igen nagymértékű volt a parasztok elkeseredése. 1745-bcn Csurgó, Alsók és Nagymarton jobbágyai fellázadtak a Festetics-uradalom elöljárói ellen. Eleinte békésen próbálták sérelmeiket orvosoltatni, de hiába fordultak akár a tisztekhez, akár a földesúrhoz, meg sem hallgatták őket. Ekkor elzavarták a tizedszedőket, robotlajstromozókat, megtagadtak mindenféle szolgáltatást. A fő panasz az volt, hogy "számolatlanul" kérték tőlük a robotol, valamint a közerdő és közlegelő jelentős részt kisajátította az uradalom. Még maga Festetics Kristóf élete is veszélyben forgott. Ügy mentette ki őt a lázadók karmaiból a pártütő Cserti György áruló testvérbátyja egy szekér szalmástrágya között.5 Végülis katonai segítséget kérve, karhatalommal verte le Festetics a lázadást és az elmaradt szolgáltatásokat és robotot szuronyok között hajttatta be.

6 A lázadás Somogyból, Zalából átterjedt Tolnára és Baranyába is. Marcaliban és Csokányban Széchenyi Antal birtokán királyi commisió intette meg a jobbágyokat, s a tized és kilenced megadására késztette őket. Többfelé a katonaságot kellett igénybe vennij Végülis a dunántúli parasztmozgalmak hatására 1767-ben kiadott királynői Urbáriummal nem járt jól a jobbágyság, mert a szolgáltatások, s így a robotnapok száma meghatározásánál a legnagyobb uradalmakban meghonosodott magas normákat vették alapul. Ez sokhelyütt csak a túlkapásokat mérsékelte, a legtöbb helyen viszont a korábbinál többet követeltek. A jobbágypanaszokban, kérvényekben, a községi úrbéri tabellák kiadása előtt készített 9 kérdőpontra az egyes községekben adott válaszokban és a határjárási perek nyilatkozataiban stb. tükröződik, hogy mennyire elevenen éltek még a 18. század második felében is a jobbágyok tudatában a század elejének szabadabb gazdálkodási állapotai és mennyire szerették volna ezeket a körülményeket visszaállítani. De ekkoriban már csak azok élhettek ilyen lehetőségekkel, akiket földesuruk szabadossá (libertinus) tett, vagy valamilyen szerencse folytán megmaradhattak szabados helyzetükben. Ritkán emelte ki földesura egyik-másik "alattvalóját" jobbágyi kötöttségéből. Ez történt pl. a csurgói lázadókat eláruló és Festetics Kristóf életét megmentő id. Cserti János esetében 1745-ben. 1768-ban ifj. Cserti János újra megerősíttette kiváltságos helyzetét Festetics (I.) Györggyel: "polgári" (vagyis földesúri megbizotti) egész telke után nem kellett semmiféle szolgáltatást fizetnie, sem robotolnia, pálinkáját szabadon árulhatta, borát a kanizsai és atádt vásárok alkalmával adhatta el, sertéseit szabadon makkoltathatta, marháit legeltethette a csurgói határban. Épületeihez fát, szőlőihez karót, hordóihoz abroncsot ingyen vághatott, a kijelölt vizekben a maga szükségére rákot és halat ingyen foghatott. Mindezen kedvezmények fejében feladata az volt, hogy az 4. PESTHY Frigyes Helységnévtár. Somogy m. 35. cs. 369. OSZK Kézirattár Fo. Hung. 114. p. 5. CSIRE István 1907: 10-11. p. 6. KANYAR József 1967: 113-114. p. 7. T. MÉREY Klára 1966: 27. p. 120