Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 2. Horváth Lajos: Jobbágyközösségek egymás közötti összeütközései határaik miatt Pest–Pilis–Solt vármegyében a 17. században
díjat hajt be a török uruk, pénzben és állatokban. A bagiak egy kútbaesett és belefúlt gyermek miatt is dijat fizettettek a törökök az atyjával stb.37 Ebből az adónemből és szokásból következett, hogy a határba talált, főleg idegen hullák után magának a községnek kellett a díjat megfizetnie. A fizetés elkerülése végett a halottakat sokszor, többnyire éjjel átcsempészték a másik falu területére, hogy annak kelljen a díjat lerónia. Ugyanennek az elvnek, tételnek - akié a terület, az fizet - a megfordításával - aki fizet, azé a föld — "jogosan" lehetett határrészeket megszerezni a fizetésképtelen szomszéd falutól, vagy azáltal, hogy a szomszéd község időben előbb fizetett a török hatóságnak, vagy azáltal, hogy pénzzel kisegítette a szomszéd községet egy darab föld fejében. A török adóhivatal, kezében lévén a pénz, nemigen kutatta, hogy az illetékes fizetett-e. így állt elő az a gyakorlat és furcsa helyzet, hogy aki fizetett, az lett az illetékes. Magyar végváriak török katonát "vágtak le" SLZ országúton Ácsa és Guta közölt 1652-ben, mire a gutaiak hírvivőt küldtek az ácsai bírákhoz, hogy vigyék el a török hulláját, mert az ácsai földön fekszik.38 A veresegyháziak - valamikor 1668-1686 között - hozzájutottak egy darab szadai földhöz eképpen: "Az Török rab temetése és ugyan ezen Rabért bírnak a Vörösegyháziak az szadai földet olly formán, hogy az török világban mivel egy Török Rab ezen hellyen agyon veretel és az török Uraságh azon török rabnak díját kérvén praetendálván, mivel szadai lakosok szeginsigek miat áztat nem fizethettek, azért Vörösegyháziak bézt alkalmatossabbak lévén azon rab díját meg főzették az Török Uraságnak, alítván, hogy azon emberölis az ő földeken és határokon törtint, noha valóságossan szadai határon eset és történt, csak hogy az szeginysig miat és az Diának meg nem fizetisivel azon darab határ ugyanezen okbül az Vörösegyháziakai el fogaitatot, hallotta ellenben, hogy idő jártában azon 40 forintot is régi szadaiak megfizettek Vörösegyháziaknak."& Ez a török adónem átszűrődött a magyar népi jogszokások világába is. Másként nem tudjuk értelmezni azt az esetet, amikor Végh Urbán gödöllői ispán - tévedésből? - a szadai földön úgy megverte a szadai csordást 1630 körül, hogy az bele is halt sérüléseibe. Egy tanú szerint: "Az szadaiak kedvét kereste Vég Urbán, és elégetis fizetett Vég Urbán miatta." Vagyis a szadai csordás Szada község alkalmazottja lévén, halálával a község károsodott meg - új csordást kellett fogadni! - tehát a községet illeti a kárpótlás, az "ember díja"^ A civil élet mellett az "ember díja" jogszokás feltűnik a magyar végváriak, a "magyar iszpáják" világában is. A csővári határban a váci törökök levágtak öt bozóki és korponai katonát 1667-ben. Bajtársaik a csővári szabadoson akarták megvenni a halott vitézek díját, ami ellen Egry Márton Csővár földesura élénken tiltakozott PPS vm. hatósága előtt 41 4. A községhatárok, határviták és a földrajzi nevek Mint látjuk a 17. században - és nem csak akkor - rendkívül fontos volt a faluközösségek számára saját határaik épen tartása, megvédése a támadások ellen, netán gyarapítása újabb földterületekkel. így nem csodálkozhatunk rajta, hogy a községhal árok, határviták, a hozzájuk kapcsolódó cselekmények és események - már a honfoglalás korától kezdve - maradandó nyomot hagylak a földrajzinév-anyagban. 37. PURJESS I.: A török hódoltság Pest megyében a XVII. század második felében. Levéltári Közlemények 1958. passim. 38. HORVÁTH L. (1981) 78., 126., 139.. 143. : 147., 244. s£ 39PmL, VPGL, limbus. Tanúvallomások a veresegyházi szadai határ ügyében 1743. december 12-13. 40. HORVÁTH L. (1987) 118, 123. sz. 41. HORVÁTH L. (1981) 233. sz. és BOROSY (1983- 1987) 1086., 1110. sz. 99
