Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)

II. FALUSI ÉS MEZŐVÁROSI PARASZTI KÖZÖSSÉGEK KONFLIKTUSAI A JOBBÁGYVILÁGBAN A 17-19. SZÁZADBAN - 2. Horváth Lajos: Jobbágyközösségek egymás közötti összeütközései határaik miatt Pest–Pilis–Solt vármegyében a 17. században

Természetesen a vonatkozó földrajzinév-anyag hihetetlen bősége zavarában még Pest megye területéről sem vállalkozhatunk a 17. századi forrásokban felbukkanó földrajzi nevek teljességre törő bemutatására. Mindössze néhány, a, határvitákhoz kapcsolódó típusát szeretnénk felvillantani. A falvak területeinek elválasztására a szántóföldek között műveletlenül hagyott földcsík szolgált. Ez volt a mesgye, vagy megye ősi határjel fajta. Egy magyar népmesében Virág Péter táltosfiú egyhetes korában erejét próbálandó kimegy az anyja kertjébe. "A kertben volt egy nagy mezsgyefa, elkezdett avval birkózni. Meghajtotta a nagyfát." Másodjára "meghajtotta a fát derékben". Harmadjára "azt a nagy óriásfát a mezsgye tövinél meghajlította". Mesgye (1673, Acsa-Csővár), Juharos mesgye (1636, Acsa-Csővár) 42 A török hatóságok által, nem a nemesi megye közbenjöttével kijelölt és felhányatott határdomb - különlegességénél fogva - természetesen a Törökhányás nevet kapja, amelyet még 32 évvel a török uralom után, 1718-ban is így emlegetnek Szada-Gödöllő határán.43 A huzamosabb ideig vitás föld két falu között felveszi a peres, pörös jelzőt tulajdonnevébe. Peres kisrét (1649, Aszód-Bag), Peres föld, Peres rét (1653, PüspökhatvanGyörk), Peres oldal (1669, Püspökhatvan-Györk), Fekete peres erdő (1651, PüspökhatvanGyörk), Peres föld (1700, Ácsa-Csővár) .44 A szadai-gödöllői határon 1658-ban egy hármasfát Vég Urbán fájának is hívnak, mert az alatt verte halálra Vég Urbán gödöllői ispán a szadaiak csordását. Az erőszakos és "győztes" ispán neve a határjel új nevévé vált, új névadás inditéka lett. Ezúttal ellentétben, más földrajzinevekkel, amelyek esetében az áldozat, a halált szenvedő neve szokott rögzülni 45 Már említettük a határban, a határon megölt emberek betemetését a közeli határdombba elrettentés céljából. Az ilyen helyek és határdombok többnyire tulajdonnevet nyernek az illető személynevéből alkotva: Fekete Péter erdő, Fekete Péter széle, Fekete Péter temetése és hányása (1668, Püspök hatvan-Szilágy), Török rab temetése (1743, VeresegyházSzada) és Varga temetés, az utóbbi valószínűleg az előbbi határdombnak a másik neve. Igenigen ősi helynévtípus lehet, ha meggondoljuk, hogy Kül tegin felirata (732) a 716-os események között említi a "Tonga tegin temetése" nevű helyet, ahol csatát vívtak. Vajon Tonga "batur" temetése dombja nem határdomb volt-e nemzetségi vagy törzsi területek között?46 Irodalom Horváth, 1981. * HORVÁTH L.: A Galga-mente történetének írott forrásai a török hódítás korában 1526-1686. Aszód, 1981. Horváth, 1983. = HORVÁTH L.: A Galga-mente történetének írott forrásai 1686-1711. Aszód, 1983. Horváth, 1987. = HORVÁTH L.: Gödöllő történetének írott forrásai 1325-1711. Gödöllő, 1987. Horváth, 1988. = HORVÁTH L.: Kerepestarcsa története. Kerepestarcsa, 1988. MNL = Magyar Néprajzi Lexikon 2. Bp., 1979. PML = Pest Megyei Levéltár 42. ILLYÉS Gy.: Hetvenhét magyar népmese. Bp., 1979. 38-39. p. és HORVÁTH L. (1981) 66., 268. sz. 43. PML, VPGL, Metalia 1633 -1754. No. 67. 44. HORVÁTH L. (1981) 97., 109., 128., 247. sz. (II. HORVÁTH L. (1983) 51. sz. 45. HORVÁTH L. (1987) 108. sz. 46. HORVÁTH L. (1981) 110., 243., 244. sz. ill. PmL, VPGLm limbus. Veresegyház - Szada határjárása 1743. december 12-13. és A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Sajtó alá rendezte: GYŐRFFY Gy. Bp., 1986. 67. P100