Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 1. Erdmann Gyula: A Zemplén megyei nemesség tagozódása, jövedelmi viszonyai a 19. század első felében
88 Szembeszökő, és az átlagértékek mögötti nagy különbségeket jelzi a bodrogközi törpebirtokoknál a majorsági jövedelem magas részesedése. Feltűnő az is, hogy a hegyaljai kisbirtokosoknál 40 %-ot (!) tesz ki a szántóföldi jövedelem. Arra utalva ezáltal, hogy e kisbirtokosok nemcsak a szőlőre koncentráltak, hanem komplex gazdaság kialakítására törekedtek. Ugyanakkor meglepően alacsony a majorsági jövedelemrész az újhelyi járás kisbirtokainál. Szőlők nélkül véve a majorságokat, ellentétes a megyei tendenciával az, hogy a Bodrogközben a kis illetve törpebirtoknál a legmagasabb a bevételi hányad, míg a nagyobb birtokoknál csökken. Ennek részint az az oka, hogy a Bodrogköz jómódú középbirtokai egyházi birtokok, melyek — úgy látszik — kevésbé törekedtek az allodizálásra. Mindenesetre: a majorságok földje — bizonyos kivételekkel (ld. újhelyi járás kisbirtokai) — a megye alsó része illetve a középső rész síkvidéki hányada volt, míg a jobbágyszolgáltatásokkal beérő nemesi gazdálkodás súlypontja a megye felső (hegyes, a kereskedelmi utaktól távoli) területeire esett. /14/ A majorságok a nemesi gazdálkodás modernebb vállfaját jelentették ugyan, de emlékeztetnünk kell arra, hogy művelésükben Zemplénben még jórészt — s ez pont az 1830-as 40-es években erősödik fel — a roboton alapuló munkaszervezet uralkodott. A vidék legnagyobb (abaúji-zempléni) uradalmában, a sárospataki-regéci birtokon elenyésző volt a béresek és cselédek munkája (30 %) a robot mellett (70 %): az uradalom zsellérei, elegendő bérmunka híján, a Tiszántúlra jártak aratni. /15/ JEGYZETEK '. /1/ Az alapul vett 1800-as illetve 1834-es összeírás rovatain és a munkálatokat megelőző közgyűlési utasításokon végigtekintve lényeges változásokat látunk a kulcs különbözőségén túl is. 1800-ban a majorsági réteket nem vették külön számba (1834-ben már igen), s a majorsági földeket általában is jóval kevesebbre értékelték, mint 1834-ben, amikor 3 pfrttól 30 krajcárig terjedő összegre tették -- minőségtől függően — egy-egy hold majorsági szántó évi jövedelmét és az egy hold majorsági kaszáló utáni bevételt is magasan, 1-3 pfrt-ban, lényegében a szántókéval azonosan határozták meg, ami a legeltetés kiemelkedő jelentőségére utal a földesúri gazdaságokban. Az erdőknél hasonló a helyzet. 1800-ban jövedelmezőségüket mellékesnek tartották, míg 1834-ben már egy hold jó tölgyes évi jövedelmét 2 pfrt-ban, a kevésbé jó erdőkét 1 pfrt-tól 10 krajcárig térje jő összegben állapították meg holdanként. Egy jobbágytelek 1800-ban 24, 1834-ben 30 pfrt-ot jövedelmezett — az összeírási kulcs szerint. 1800-ban a birtoktalan nemeseket külön és jövedelem érték nélkül írták össze — 1834-ben pedig utóbbiakat is a birtokosokkal együtt regisztrálták, éspedig helyzetüktől függően 1/8 — 6/8 " telek " jövedelemmel . Szinte lehetetlen a sajátkezelésű szőlőkből eredő jövedelmek összemérésed 1800-ban szabad szőlő esetén 12, dézsmás szőlőnél 16 pfrt szakmány munkabér-ráfordítással megművelhető terület után számoltak egy " telek " jövedelmet, míg 1834-ben kapásonként (Zemplénben ekkor 75 négyszögölet vettek 1 kapásnak -- vö. az 1838. évi dicalis összeíráshoz adott közgyűlési utasítással: BAZ Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fi-
