Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 1. Erdmann Gyula: A Zemplén megyei nemesség tagozódása, jövedelmi viszonyai a 19. század első felében
8? óklevéltára ~ a továbbiakban Zlt. — Kgy. 1837/2167.) 1 pfrt 20 kr illetve 40 kr közti évi hasznot vettek. 1834-ben új rovatokat nyitottak a kőbányák, vashámorok (Szinnán Rholly István hámora 5.000 pfrt-ot, azaz 167 " telket " jövedelmezett évente), üveghuták, gyékény- és nádvágás utáni jövedelmeknek. Egyetlen ponton látunk 1800-ban sokszor magasabb értéket, mint 1834-ben, a kocsmáltatásnál. Úgy tűnik, e haszonvételi jog a 19. sz. első felében valamelyest veszíthetett jelentőségéből. A nemességgel együtt összeírták, mint a közös nemesi kiadásokhoz hozzájárulókat: a papokat, az egyházi birtokokat és — meglehetősen hiányosan, egyenetlenül — az egyházi segédszemélyzetet, a honoráciőrokat, a nemesi jószágok bérlőit és a konvenciós uradalmi alkalmazottakat. Ezeket többnyire egy-egy községi összeírás végén sorolták fel s így viszonylag könnyen leválaszthatók. A rovatos összeírások kerületenként, azon belül községenként készültek. Az ajánlások kivetése községenként történt, s ezért birtokokat írtak össze községenként, s nem birtokosokat. Esetenként több birtokukkal és valamennyi jövedelmükkel. 1800-ban, 1812-ben és 1834-ben készítettek egy-egy A-B-C rendű, és egy-egy birtokos neve mellett megyebeli birtokainak egyenkénti és együttes jövedelmét kimutató összegzést: az 1834-es kötet azonban elveszett, s így ez esetben saját számításokra vagyunk utalva. Ill A birtokosok adatai az A-B-C rendű, a birtokokat birtokosonként összegző kötetekből, az 1834. év esetében saját számításaimból származnak. A névsor szerinti összegezések csak a birtokosokat tartalmazták, így a nincstelenek' száma mindhárom évben csak a községi adatsorokból gyűjthető ki. Egy külön — 1798/1800-as — összeírásban a birtoktalanok száma mintegy 700, ám ekkor hozzájuk számították a néhány holdasokat illetve kis jövedelműeket is (Zlt. — Loc. 155/75., 97.). 1812-ben a " nincstelenek " közül 192 taxalista, 51 libertinus volt. A táblázat nem tartalmazza a nemességgel együtt összeírt honoráciorokat, uradalmi alkalmazottakat, bérlőket. (A zempléni összeírásokban utóbbiak töredékét vették csak számba: egy-egy kerületben úgy-ahogy számba vették őket, másutt viszont egyáltalán nem.) /3/ Az adózók száma — a népösszeírások szerint ~ 1804-ben 222.889, 1828-ban 216.417, 1838-ban 205.777 volt (Zlt. — Loc. 170/221., 343/177.), majd a 40-es években mérsékelten emelkedett 1848-ig (1847: 218.985 — uo. Kgy. — 1847/1615.). /4/ Fényes Elek: Magyarország leírása, Pest 1847. II. 307. p. /5/ A táblázat a papság, a töredékesen számba vett honoráciorok és az uradalmi alkalmazottak birtokait és azok jövedelmét is magában foglalja. Ez adataink lényegén nem változtat, hiszen az említettek birtokainak évi jövedelme maximum 1200-1500 " telek " volt. /6/ Tarcalon 239, Tállyán 260, Sátoraljaújhelyen 359, Sárospatakon 437 nemesi birtok terült el. Az említett 1834. évi 2.864 birtokból 1.153-at ún. extraneusok birtokolták: ezek mintegy fele nem lakott Zemplénben. Zömük a környező megyékben élt, de volt köztük pesti, hevesi, békési, sőt bécsi is. Jónéhány nem zempléni nagybirtokos arisztokratának volt hegyaljai, kisebb szőlője (pl. gr. Károlyi György Szatmárból,
