Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 1. Erdmann Gyula: A Zemplén megyei nemesség tagozódása, jövedelmi viszonyai a 19. század első felében
87 Összeírásaink, főleg a majorságok jövedelmét reálisabban számbavevö 1834-es, lehetőséget adnak az egyes nemesi birtokkategóriák jövedelemszerkezetének, az egyes jövedelemforrások összjövedelmen belüli súlyának tanulmányozására is. /11/ (Lsd az V. sz. táblázatot.) Látjuk, hogy a jobbágytelkek után élvezett jövedelem aránya a birtokok növekedésével párhuzamosan csökken, míg a majorsági szántó és rét szerepe a bevételben — némi hullámzással — nő. A jómódú középbirtoktól felfelé már a majorsági üzemek szerepe a döntő (Zemplénben az összes szántókból és rétekből a nemesi majorságok 52-60 %-kal részesedtek, szemben az országos 28 %-os átlaggal. /12/ A zsellérek főként a törpebirtok gazdálkodásán belül játszottak fontos szerepet, bár házas zsellérek viszonylag nagy számban éltek a robotigényes nagybirtokokon is. A saját kezelésű szőlők jövedelemképző ereje a töprebirtokok háztartásában jelentős, a nagyobb birtokoknál szerepét a jobbágyi vagy kisnemesi kézen lévő szólók utáni járadék, a hegyvám veszi át. Az erdők kizárólagos nemesi tulajdont képeztek Zemplénben. Az erdőből származó bevétel a törpebirtoknál csekély, a kisbirtoktól kezdve már viszonylag jelentős, de a 20 Sí-os részesedést egyik kategóriában sem éri el, ami arra utal, hogy megyénkben (messze lévén a főváros, Kassa, Ungvár; az építkezési- tüzelési fa igényt pedig közelebbi erdők is kielégítették) ekkor még nem emelkedett nagyobb jelentőségre az erdőgazdaság -- szemben pl. az Eszterházyak Tata-gesztesi uradalmával, aholis már a 19. első felében is nagy szerepe volt. /13/ A haszonvételek közül a kocsmáitatás (italmérés) privilégiuma messze kiemelkedik jelentőségben; bevételi részesedése birtoktípusonként felfelé egyre nő, s a nagybirtoknál eléri az összjövedelem 15 %-át. A királyi dézsma (tized) szerepe általában nem jellemző a jómódú középbirtokra, Zemplénben azonban a tizedjövedelmet élvező püspöki jószágok e birtokkategóriában helyezkedtek el. Ha a sok rovatot nagyobb összefoglaló jövedelemblokkokba vonjuk össze, az iménti megállapításokat erősítő, de könyebben áttekinthető adatokat kapunk. (Lsd a VI. sz. táblázatot) A jobbágytelkek és zsellérek utáni bevétel, azaz az úrbéres jövedelem a törpebirtoknál a legmagasabb, majd erősen csökken; a nagybirtoknál meg is előzi a haszonvételekből eredő bevétel. A majorsági jövedelem (szántó, rét, erdő, saját kezelésű szőlő után) a törpebirtoknál a legalacsonyabb — szőlőjövedelem beszámítása ellenére is —, a kisbirtoktól kezdve viszont lényegében azonos arányt mutat. A hegyvám a kisebb középbirtoknál válik jelentőssé, s aztán meredeken nő részesedése a nagybirtokig. A haszonvételek (kocsmatartás, mészárszék, bolt, hídvám, révjö\ ;-.eiem, vásárjövedelem, malom) a birtokok növekedésével jelentenek egyre emelk 1ő hányadot. A majorsági jövedelmeket i.latve összetevőiket érdemes nemcsak birtokkategóriák, hanem területi elhelyezkedés szerint is megvizsgálni. (Lsd erre a VII. sz. táblázatot) Az elmaradottabb területek jobban őrzik az ősi, hagyományos nemesi gazdálkodás (az úrbéres jövedelmekre alapozás) jellemzőit. A szőlőbirtok jelentősége kiugró a hegyaljai törpebirtokoknál (hegyaljai és részben újhelyi járás).
