Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
I. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK, EGYESÜLETEK A 18-19. SZÁZADBAN - 8. Pifkó Péter: Családi kapcsolatok szerepe Esztergom kulturális életében a 19. század végén
78 Tűzoltó, hisztorikus Torna, Kaszinó es kofa-céh 5 a fránya tudja meg hány izé Minálunk, minálunk Minálunk ez már így szokás Minálunk. minalunTT Muszájból van a társulás. " Az egyesületek között a legfontosabb helyet a Kaszinó foglalta el. A város legrégibb egyesülete a 19. század során és a századunk első éveiben is a haladó gondolkodásúakat tömörítette. Céljául tűzte ki a közművelődés, a közszellem és a magyar irodalom pártolását, Széchenyi István emlékének buzgó ápolását. Az esztergomi kaszinó megalakulásának időpontját Etter Jenő 1837-re tette " Az Esztergomi Széchenyi Kaszinó százesztendeje " című munkájában, s Brenner Ferencnek, a Gazdasági Bank igazgatójának tulajdonában tudta az alapítás bizonyítékát, az Esztergomi Kaszinó Egylet 1837-ben kinyomtatott alapszabályait. A Széchenyi kezdeményezte Nemzeti Kaszinó után szinte az elsők között alakult meg Esztergomnak ez a jelentős egyesülete. Történetében fellendülések és hullámvölgyek követték egymást, de ennek ellenére mindenkor a kulturális és társasélet központja maradt a városban. A kaszinói társasélet legfontosabb színtere az 1880-as évek közepétől a műkedvelő társulat volt, amelynek életét nagyban fellendítette, hogy 1882-ben került a járásbírósághoz joggyakornoknak, majd később szolgabírónak Bessenyoy Szabó Mihály, akinek családja t már korábban is a vármegye szolgálatában állt, birtokaik pedig Unyon voltak. Édesapja Szabó Iván, az árvaszék elnöke, édesanyja viszont Andrássy János vármegyei főjegyzőnek, majd alispánnak testvére volt. Ugyancsak édesanyja testvéri kapcsolatai révén állt rokonságban a Kamenszky és a lapszerkesztőként ismert Haán Rezső családjával is. így hamar vezető szerephez jutott nemcsak a hivatali, de a társaséletben is. Elmondhatjuk, hogy rendkívüli sokoldalúságával egyik meghatározó személyisége lett a századforduló körüli város kulturális életének. Szabó Gyula joggyakornokkal és Büttner Róbert számtiszttel együtt ők alakítják meg a Kaszinó műkedvelő társulatát 1884-ben. Ez a társulat fénykorát az általános fellendülés idején, a Milleneum évében élte, amelyben több tényező is közrejátszott. így pl. 1894-ben a muzslai főszolgabíróként tevékenykedő B. Szabó Mihály visszakerült Esztergomba, ahol vármegyei főjegyző lett. A segítőtársak közül testvére Szabó Gyula ugyan Szekszárdra került, de Büttner Róbert, káptalani főszámvevő továbbra is igazi segítsége marad. Szabó az igazgatója, Büttner pedig a főrendezője lett a társulatnak. A kaszinói műkedvelés fellendülésének okai közé tartozott az is, hogy 1893-ban nehéz helyzetbe került a Kaszinó. Bártfay Géza (közhivatalnok és lapszerkesztő) taggá választása robbantotta ki az eddig is pislákoló ellentéteket. Bártfay ugyanis a hercegprímásra vonatkozó kompromittáló cikkeket közölt a fővárosi lapokban, s ezért kilenc illusztris tag, elsősorban papok és néhány meghatározó egyéniség (Magurányi József, Mattasovszky Vilmos) kiléptek a Kaszinóból és megalakították a Katolikus kört. A kaszinóban lanyhult a társasági élet, s ennek fölélénkítése érdekében szervezték újjá B. Szabóék a sikeresnek bizonyult színtársulatot. Jól számi + ottak, mert már az első előadások telt házakat vonzottak, s hamarosan a város legfontosabb hivatalnok, kereskedő-családjainak tagjai működtek közre az előadásokban. A Kaszinó műkedvelő gárdájának története több szakaszra osztható. Vizsgálódásunk tárgyául az 1894-1899 között működő társulatot választottuk. Ennek összetétele, vagyis a tagok közötti családi kapcsolatok érdekazonossáaainak elemzése hozzásegítenek ahhoz, hogy pontosabb képet
