Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

I. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK, EGYESÜLETEK A 18-19. SZÁZADBAN - 8. Pifkó Péter: Családi kapcsolatok szerepe Esztergom kulturális életében a 19. század végén

79 rajzolhassunk a kor társadalmi viszonyairól, a kulturális élet mozgatórugóiról. A korabeli források 64 nevet említenek, akik a műkedvelői csoportban felléptek, illetve elősegítették az előadások bemutatását. A tagok sorába számítottuk Scönbeck Mihály díszletfestőt és Munkácsy Kálmánt, a tehetséges helyi írót-kö'ltőt, akinek munkái is szerepeltek ebben az időben a műsorban. A 64 tag közül 37 férfi volt. Foglalkozásukat tekintve elsősorban városi és vármegyei hivatalnokok, a Takarékpénztár tisztviselői, jogászok, egyetemi hallgatók és kereskedők voltak. A tagok közül a tárgyalt időpontban házasok voltak, vagy házasságot kötöttek 18-an, pl. Véghelyi Antal vármegyei főszámvevő és felesége, Czinde Antal állomásfőnök helyettes és felesége, Ivanovits Béla vármegyei főlevéltáros és felesége. A műkedvelőket 11 csoportra oszthatjuk családi kapcsolataik révén. A legkiterjedtebb kapcsolat (16 fő) a Meszéna család rokonsága volt. Egy 13 fős csoport, egy 10 fős csoport, két 3-as és 5 kettős kapcsolat állt fenn. A színjátszók közül mindössze 6 főt nem, sikerült kutatásunk jelenlegi állapotában egyik családhoz sem kapcsolnunk. Ha a kaszinói színjátszás történetét vizsgáljuk továbbra is azt látjuk, hogy ezeknek a családoknak a tagjai vesznek részt a színjátszásban úgy, hogy újabb generációk kapcsolódnak be, s így a családi csoportok tovább bővülnek. Vegyük példának azt a 13 fős családi kapcsolatot, amelyet a Niedermann, Hübschl, Nagy, Scönbek családok fémjeleznek, s ahová 1909-ig bekapcsolódik Niedermenn Elza, özv. Müller Gyuláné, Müller Gyula, Müller Sándor, ifj. Nagy Pál, tehát újabb 5 taggal bővül. Az előző csoporthoz hasonlóan az 5 nagyobb családi csoportosulás közül bármelyikét hozhatnánk példaként, mert valamennyire érvényesek ezek a megállapításaink. Sőt megfigyeléseink szerint a műkedvelők között a továbbiakban is újabb házasságok köttettnek. Példáink bizonyítják, hogy ebben az egyesületi formában igen kis rétege kapott szerepet az esztergomi családoknak, s viszonylag zárt közösséget alkottak. Következtetéseinket 470 családnév alapján végeztük, amelyet úgy kaptunk, hogy a korabeli sajtóból kigyűjtöttük azokat, akik a városban fontosabb szerepet játszottak a politikai, kulturális életben, s ezért gyakran szerepelt nevük a különböző lapokban. A családi rekonstrukciók után rokoni kapcsolatok megkeresésével 121 családlapot kaptunk. Ezeknek a száma is csökkenthető, ha minden érintkezési ponttal rendelkező családot egynek veszünk, mint ahogy vizsgálódásunk során tettük. Érdemes azt is elemezni, hogy a műkedvelő társulat tagjai milyen kapcsolatban álltak a Kaszinó vezetőségével, a tisztikarral és a választmánnyal. A Kaszinó vezető testületét 1896-ban vizsgáltuk meg. Elegendőnek tartottuk ezt egyetlen esztendőben, mert a századfordulón csak kisebb személyi változásokat tapasztaltunk, s a lényeget ezek nem érintik. Hat fő alkotta a tisztikart: elnök Kruplanicz Kálmán, Esztergom vármegye főispánja; alelnök dr. Földváry István, városi főügyész; titkár Rudolf István, ekkor a Takarékpénztár tisztviselője, később vezérigazgatója; ügyész Hulényi Győző, a párkányi Takarékpénztár főügyésze, később vármegyei főügyész; pénztáros Zsiga Zsigmond, gyógyszerész; könyvtáros Clementisz Zsigmond, telekkönyvvezető volt. Már köztük is vannak nyilvánvaló családi kapcsolatok. Hulényi Győző Kruplanicz veje, Rudolf István pedig dr. Földváry sógora. Ha figyelembe vesszük a választmány 18 tagját is, akkor megállapíthatjuk, hogy huszonnégyükből csak nyolcnak nincs senkivel családi kapcsolata, s a fennmaradó tizenhat tag lényegében három családra bontható. A tisztikar és a választmány tagjai közül csak hatnak nincs semmilyen !