Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

I. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK, EGYESÜLETEK A 18-19. SZÁZADBAN - 8. Pifkó Péter: Családi kapcsolatok szerepe Esztergom kulturális életében a 19. század végén

RENDI TÁRSADALOM — POLGÁRI TÁRSADALOM 1. TÁRSADALOMTÖRTÉNETI MÓDSZEREK ÉS FORRÁSTÍPUSOK SALGÓTARJÁN, 1986 . Pifkó Péter: CSALÁDI KAPCSOLATOK SZEREPE ESZTERGOM KULTURÁLIS ÉLETÉBEN A 19. SZÁZAD VÉGÉN • A szabadságharc bukása után Esztergom kulturális élete is a tetszhalál állapotába került. Csak emlegették a reformkori pezsgést, de több mint tíz esztendőnek kellett eltelni ahhoz, hogy új életre keljen. Äz ötvenes évek elején alakult újjá a Kaszinó Egylet, majd a hatvanas évek elején sorra: a Legényegylet, a Dalárda, a Tarkaság, a Kisdedóvó társulat és a többiek. A századfordulóig egyre szaporodtak az egyletek, egyesületek, asztaltársaságok. A vándorszíntársulatok néhány hetes idényein túl ezekben az egyesületekben zajlott a város kulturális élete, ezek töltötték be a mai közművelődési intézmények szerepét. A legtöbb élén — legalábbis Esztergom esetében — egyházi emberek álltak, akik nagy gondot fordítottak a tagság képzésére. Kezdetben a tagok fellépésével rendezett hangversenyek jelentették csak a programokat vallásos, vagy egyre inkább tudományos témájú felolvasásokkal, hazafias versekkel. Később, az 1880-as évektől a Kaszinó kisugárzó hatása következtében szaporodtak a' műkedvelői előadások. A város több testülete: Belvárosi Olvasókör, Katolikus Legényegyesület, Szentgyörgymezei Olvasókör, Vízivárosi Katolikus Polgári Olvasókör, Kereskedő Ifjak Önsegélyző és önképző Egyesülete, Földműves Ifjúság Egyesülete is működtetett működvelő csoportokat, de a Katolikus Körben, a Zenei Körben, és a Polgári Egyesületben is tartottak alkalmanként színielőadásokat. Ez utóbbiakban általában a Kaszinó műkedvelőinek közreműködésével szervezett műsoros esteket a tagság. Gazdagította a képet az is,.hogy a helyben állomásozó ezred tisztikara is rendszeresen rendezett bálokat, hangversenyeket, színielőadásokat. Kezdetben német, majd két nyelven, a századfordulót követően viszont többször csak magyar nyelven. A katonatisztek részt vettek a kaszinói, tornaegyleti és hajósegyleti műsorokban. A katonazenekar pedig rendszeresen játszott a hivatásos színházi előadások, hangversenyek, bálok alkalmából. A különböző egyletek kebelén belül kisebb dalárdák is működtek. Érdemes megemlíteni ezek közül például az Önálló Iparosok Dalkörét. De általános volt az is, hogy a bálokat műsorokkal, hangversenyekkel egybekötve rendezték meg. Azt, illusztrálandó, hogy valóban az egyleti élet volt Esztergom kulturális életének legfőbb jellemzője a századfordulón, álljon itt a Kaszinó műkedvelői által 1895. február 22-én tartott orfeumi estély műsorán elhangzott humoros helyiérdekű kupié: "

Szép kis város Esztergom Meg van love, de vastagon Annyi benne az egyesület, Hogy a tehertől majd lesüllyed, Óvó, szépítő, katolikus