Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

I. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK, EGYESÜLETEK A 18-19. SZÁZADBAN - 6. Gál Róbert Iván: A dualizmuskori szabadkőművesség foglalkozási összetétele

Az összevonások a korábbiakban a tulajdonviszonyok es a foglalkozáscsoportok eredete alapján történtek. Egy alternatív foglalkozás-besorolást mutat a II. táblázat. A tulajdonosi főcsoport mindkét esetben azonos foglalkozásokból (bankár, kereskedő, gyáros, egyéb vállalkozó, gyógyszertáros, földbirtokosbérlő) áll. A tulajdonos kategóriának a birtoklás — eddigiekben hangsúlyozott — mozzanatán kívül azonban egy más jelentést is lehet tulajdonítani: a vagyoni önállóságot. Bár ugyanezzel a tulajdonsággal rendelkezik a kézművesek főcsoportja iá, a különbség azonban mégsem a tulajdonosi és nem is az önálló státuszban, hanem a fizikai illetve nem-fizikai jellegű munkavégzésben van. Ugyancsak az önállóság a kiemelt mögöttes tulajdonsága a szabadfoglalkozású értelmiség főcsoportjának. A közös név ellenére ez nem azonos az I. tábla hasonló kategóriajávai, mivel annál szűkebb, n olyan foglalkozásokat tartalmaz, melyek természetüknél, a munka jellegénél fogva hordozzák az önállóság, függetlenség elemét (ügyvéd, újságíró, magánpraxisú orvos, egyetemi tanár, művész, stb). Ezzel szemben az állami egészségügy által alkalmazott orvosok, az államai alkalmazású mérnökök és a tanárok külön egységbe, az alkalmazott értelmiség főcsoportjába kerültek. A további három főcsoport ugyancsak valamilyen hierarchia alá rendelt értelmiségi foglalkozásokat tartalmaz. A felső vállalati vezetők közé a vállalatok gazdasági és műszaki elitje került (gazdasági elit: cégvezető vagy annál rragasabb pozíció). A gazdasági tisztviselők a vállalati gazdasági irányítás alacsonyabb szintjeit töltik be. A közigazgatási tisztviselők között az alacsonyabb, illetve magasabb beosztású városi-megyei illetve állami tisztviselők, valamint ügyészek és bírók vannak. Ha az új, alternatív foglalkozási besorolás alapján táblázatot szerkesztünk, kiegészíthetjük a trendek korábbi magyarázatát. A főcsoportok további összevonása (lásd: V. táblázat) során olyan csoportok, melyeket eddig a tulajdonviszony, mint domináns csoportképző ismérv különválasztott, (tulajdonosok, alsó középosztály, szabadfoglalkozású értelmiség) egy kategóriába kerültek. Az imént alkalmazott leglényegesebb szempont, az önállóság mellett az, hogy használjuk a korábbi polgári — nem polgári dimenziót is. A magánhierarchiák illetve a nem privát hierarchiák alá sorolt foglalkozások közötti különbség ugyanis jórészt a dimenziók mentén fut. A táblázat jól mutatja, hogy a társadalomszerkezet polgári oldalának azok az elemei, amelyek foglalkozásukban mélyen magukban hordozzák az individualitást, az önállóság jellemzőjét, fokozatosan visszaszorulnak. Megerősödik viszont a különböző hierarchiák alá rendelt, nem önálló értelmiségi foglalkozások súlya. Az V. táblázat második és harmadik sorának együttes változása: 28,2; 42,8; 45,8; 57,2. Vagyis a nem önálló értelmiség aránya állandóan emelkedve megkétszereződik a tárgyalt időszakban. Ezen belül különösen egyértelmű és határozott a magánkézben lévő szervezetek (főként vállalatok és bankok) által alkalmazott értelmiségiek arányának növekedése (egynyolcadról közel egyharmadra). Ezek alapján a három alapvető trendre adhatunk közös magyarázatot, mely mentes a korábban felmerült ellentmondástól. A szabadkőművességen belül jelentősen lecsökken a független egzisztenciák aránya. Az újonnan bekerülők között egyre nagyobb a szervezetekben, sőt sokszor nagy szervezetekben alkalmazottak súlya, amely mindenképpen másfajta akarat- és érdekérvényesítési rutinokat, mikropolitikai technikákat, szocializációt és azonosulási mintákat jelent. Csökken az individualitás szerepe. A századfordulón kibontakozó magyar reformkorszak nem egyszerűen csak a szellemi és politikai élet újbóli felpezsdülése, hanem alapvető világproblémák