Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 13. Gyáni Gábor: Migrigáció és mobilitás: A városi munkásság szerkezete a két világháború között
497 mennyivel kevesebb a helyi születésű elem. /4/ Gazdasági ág Helybeli születésű Budapesten (%-ban) Tulajdonképpeni ipar Kereskedelem-hitel Közlekedés Közszolgálat K.m.n. napszámos Házicseléd A különbségek érzékeltetése végett említem, hogy Budapesten az összes munkás átlagában a bennszülöttek aránya egynegyed alatt marad, holott országosan a kétötöd körül jár. Jellemző, hogy a cselédség mellett a közszolgálat sem igen igényli a városban született munkaerőt és az importra rendezkedik be. De ugyanez áll — kis változtatással -- a többi munkáskategóriára is. A bevándorlóknak a budapesti munkástársadalomban betöltött jelzett óriási súlya ad magyarázatot a különlegesen megoldatlan fővárosi munkáslakáshelyzetre. A bérmunka kedvéért a fővárosba tóduló munkások nagyon jelentős része reked meg tartósan (vagy örökre) az al- és ágybérletek fogságában. Ezt bizonyítja egyfelől e személyek komoly tömege, és másfelől az, hogy soraikban csekély a bennszülöttek aránya. Egy 1927. évi statisztikai felvétel, amely 32.143 budapesti al- és ágybérlő szociális viszonyait tudakolta, csupán 12,7 %-ukról mutatta ki a helybeli születést. /5/ Ha ilyen számottevő az eltérés Budapest és a vidék között abban a tekintetben, hogy a munkásság a helyi vagy a külső népességből verbuválódik, talán nem haszontalan ha pillantást vetünk a munkásság térbeli megoszlására, pontosabban hogy mekkora hányaduk volt valóban városi és mennyien éltek a községekben. Munkások a városokban és a községekben E kérdés nyomán arra is választ adhatunk, hogy milyen mértékben értendő szó szerint e munkástársadalom jelzőjeként használt városi kifejezés. Az adatok futó áttekintése is azt sugallja, hogy nem kell szoros megfelelést keresni e terminus technicus és a valóság között, hiszen az ún. városi munkásság a századelőn (1910-ben) például kétharmadában (67,6 %-ban), egy évtized múltán is nagyjából fele részében (51,8 %-ban) és 1930-ban szintén 60 %-ban állt vidékiekből. /6/ A " vidéki " kifejezés itt azt jelenti, hogy községi-falusi + megyei jogú városi illetőségű, viszont nem tartalmazza a törvényhatósági jogú (tj ), de szintén vidéki városi népességet. E számadatoknál tehát feltétlenül kisabbre tehető a ténylegesen községi munkásság, hiszen a megyei jogú károsok pontosan nem számszerűsíthető (vagy csak nagyon időtrabló, egyenkénti számbavétellel konkretizálható) munkástársadalmát -- elvileg -- a városiaknál illene elkönyvelnünk. De ennek ellenére is áll a tétel, miszerint a városi proletariátusnak meglepően nagy, jóllehet idővel szűkülő bázisául szolgált a községek társadalma. Látható tehát, hogy nincs minden előzmény nélkül a mai helyzet, amikor a munkástársadalom kereken fele (1970-es adatok szerint) él községekben. /7/ Változás legföljebb abban áll, hogy ma a községek aktív népességének szintén a felét (1970-ben 55 %-át) a nem mezőgazdasági munkásság alkotja, /8/ míg a múltban annak döntő részét a különféle paraszti rétegek együttesen tették ki. A hazai városfejlődés közismert kiegyensúlyozatlansága, egyoldalúan főváros-centrikussága kísért a városi munkásság térbeli eloszlásának, 32,9 33,9 19,4 11,4 17,0 2,9
