Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 13. Gyáni Gábor: Migrigáció és mobilitás: A városi munkásság szerkezete a két világháború között
498 településtípusonkénti elhelyezkedésének az alakulásában is. A századelőn Budapest és a vidéki tj. városok — enyhe budapesti többlet mellett — nagyjából egyforma mértékben részesedtek a városi munkásságbői. 1920-tól mindez alaposan megváltozik. Akknr, amikor az új határok között Budapest számszerű túlsúlya általában is vészesen megnő, további momentumként a városi munkásság immár több mint az e gynegyede (28,6 %-a) koncentrálódik a fővárosba, tehát a városi illetőségű városi munkásság 70 %-a (!) ebbe az egy városba tömörül. Budapest nyomasztó mennyiségi fölénye némileg enyhül majd a következő évtizedekben. Ha az egyes munkásrétegeket egyenként tekintjük, a kép igen változatosnak hat. A bányászok és a k.m.n. napszámosok esetében pl. nem, vagy alig beszélhetünk városi tömegekről: az előbbiek között csupán 4-5 %-nyi, az utóbbiaknál is a mindenkori kisebbség a városi lakos (a századelőn egyötödük, 1920-ban az egynegyedük, s 1930-ban a harmaduk sorolható közéjük). Másik oldalon említhetjük a legurbánusabb munkásrétegeket, a kereskedelmi és a közlekedési segédszemélyzetet. A kereskedelmi munkás-alkalmazottaknak már a századelőn közel a fele városi és mintegy a negyede a budapesti; 1920-ban az iménti arányok még egyértelműbbek, 42,3 % lévén a budapestiek (!), s 45,3 %-a vidéki városiak aránya. A '20-as években a vidéki tj. városok sokat javítanak mérlegükön, meghatszorozzák kereskedelmi munkástársadalmuk létszámát, s ennek eredményeként 1930-ban e munkáskategória immár f el e része e városokból került ki (de csak tizede áll vidékiekből). Ami szomorú f'eny't vet a községek (és kisebb, de városi jogállású települések) kereskedelmi infrastrukturális színvonalára. A közlekedési munkásságnak a századelőn, de 1920-ban is az egyharmadát köti le Budapest és a tj. városok együttese, kétharmadát a vidék. A T 20-as évtized itt is meghozza a vidéki nagyvárosok felfejlődését, ami a vidék stagnálásával és relatív lemaradásával együtt következik be, viszont Budapest helye változatlan szinten konzerválódik. Nézzük meg végül a két legnépesebb munkáscsoportot, az ipari munkásságot és a házicselédséget. Érdekes, hogy főként kezdetben e kettő területi (településtípusonkénti) eloszlásában a közös mozzanatok voltak túlsúlyban: a századelőn egyöntetűen egyharmad-egyharmad esett Budapestre és a tj. városokra, ill. egyötöd-egyötöd volt Budapest részesedése. Még 1920-ban is teljes köztük az összhang az 56-57 %-os vidéki és az egyharmados budapesti arányok alapján. A '20-as években válik el kettőjük útja, ekkor ti. az ipari munkásság a kereskedelmi és a közlekedési segédszemélyzetnél észlelt tendenciának megfelelően mind nagyobb mértékben csoportosul át a tj. városokba (és szorul vissza relatíve az alacsonyabb jogállású vidéki településekből): 38,5 %-ban részesülnek ekkor (1930-ban) belőlük a tj. városok és 27,5 % a főváros aránya. A cselédségnél ugyanakko: nem játszódik le egy ilyen átalakulás, a munkavállalók kereken fele továbbra is vidéki, de több mint a harmada viszont budapesti és feltűnően elenyésző a vidéki városainkban alkalmazottak nagyságrendje. A kereskedelmi-, a közlekedési- és az ipari munkások '20-as években megfigyelt területi átrendeződése annak a jele, hogy a Budapest nyomasztó gazdasági fölénye jegyében induló évtized során meggyorsul a vidéki nagyobb városok iparosodása és infrastrukturális modernizálódása. Ami persze korántsem eredményezi, hogy e városállomány akár együttesen is sikerrel konkurrálhatna a fővárossal. Budapest valódi gazdasági-társadalmi hatóköréről egyébként is hitelesebben vall az adatok Nagy-Budapestre történő kimutatása, illetve a nagyüzemi munkásság önálló tekintetbe vétele. Mindebből az tűnik ki, hogy Budapest mindig nagyobb hányadát tömöríti a nagyüzemi proletariátusnak, mint az ipari munkásságnak
