Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 8. Mazsu János: Az értelmiségbe irányuló intergenerációs mobilitás Magyarországon az I. világháború előtti félszázadban
454 alsó küszöbként négy középiskolai szintű végzettség — elégségesnek bizonyult, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők az értelmiség fontos, ám vékony, forrásszerűen általában nehezen elkülöníthető felső rétegét alkották. /5/ E felismerés, valamint az a tényező, hogy a felsőfokú képzettséget szerzett értelmiségiek is keresztülhaladtak a középfokú oktatási rendszer csatornáján — vezetett el akkor a következtetéshez, hogy a dualizmus időszakában értelmiségi pályákra kerültek egészét átfogó vizsgálat elsődlegesen a középfokú oktatásban részt vett tanulók társadalmi származásának vizsgálatára alapozódhat —, és ezt egészítheti ki a főiskolai- egyetemi hallgatók vizsgálata. E ponton nem volt megkerülhető a kérdés: a középiskolát végzettek milyen arányban kerültek ténylegesen értelmiségi foglalkozásokba? A középiskolát végzett tanulók pályaválasztási adatainak elemzése alapján bebizonyosodott, hogy a vizsgált periódusban az érettségizettek 85-90 %-a, a négy középiskolai vagy polgári iskolai osztályt végzettek háromnegyede készült közvetlenül vagy továbbtanulás után értelmiségi pályákra, /6/ tehát társadalmi származási adataik elemzése ilyen érvényességgel használható fel az értelmiségbe irányuló mobilitás vizsgálatára. A közép- és felsőoktatási rendszer valamint tanulóinak társadalmi származási adatainak társadalomtörténeti szempontú vizsgálatában a hazainál nagyobb tradíciókkal rendelkező nyugat-európai kutatások központi kérdésfelvetése újabb szempontot adott a kutatási alapkérdések megfogalmazásához. Az 1960-as évek végének diák-lázadásokat és politikai vitákat szülő légkörében felélénkült társadalomtörténeti művelődéskutatások centrumába annak megválaszolása került, hogy az iparosodás előtti társadalom különböző rétegei és osztályai számára hogyan változtak meg a társadalmi átrétegződés dinamikus vertikális helyváltoztatásaiban fokozatosan növekvő szerepet játszott közép- és felsőoktatási rendszerhez való hozzáférés esélyei az ipari forradalom kibontakozásának időszakában. Bár az oktatási-képzési esélyegyenlőtlenségekről, azok változásának okairól, jellegéről és mértékéről egyazon országon belül is jeletnősen eltérő kutatási eredmények születtek, egy közös vonás valamennyire jellemző: nem vizsgálták konkrétan azt a kérdést, hogyan hatottak a képzési esélyek változásai a társadalmi mobilitásra. /7/ Ennek okát nem elsősorban a kutatások politikai jellegű indíttatásában találhatjuk, hanem abban, hogy a múlt századi nyugat-európai társadalmakban a közép- és felsőfokú képzési rendszerek funkciója eltért a hazaitól, nem váltak döntően egy társadalmi képződmény " újratermelőivé ", nem mutatkozott nagymértékű átfedés egy társadalmi csoport utánpótlási bázisa és a közép- és felsőfokú oktatási intézményekben tanulók között. A kutatás kérdései ; a fentiekben vázlatosan rekonstruált megfontolások után a következőképpen fogalmaztuk meg: - Mely források alapján, és milyen érvényességgel tárható fel országos szinten a dualizmus kori értelmiség társadalmi származása, pontosabban az értelmiségbe irányuló intergenerációs mobilitás folyamata? - Milyenek voltak és hogyan változtak e folyamatban a hazai társadalom egyes történeti- társadalmi csoportjainak esélyei? II. A kutatás forrásai A 19. század második felében kiépült középfokú oktatási rendszer két nagyobb funkcionális egységre tagolódott. A tulajdonképpeni középiskolának
