Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 5. Szili Ferenc: A műszaki és az adminisztratív tisztviselők élet- és munkakörülményei a MIR Kaposvári Cukorgyárában a két világháború között
431 az iskolai neveltetésük alapján alakították ki. Valláserkölcsi alapon állva — a politika iránt közönyösen viseltetve — a polgári társadalom statikus elvéhez ragaszkodtak, tartózkodva minden szélsőséges elmélettől, a progresszívtől és a szélsőjobboldalitól egyaránt. Politikai látókörük meglehetősen szűk volt, az ország fasizálódása, majd a második világháború azonban e tekintetben bizonyos változásokat idézett elő náluk. Ettől kezdődően körükben is kitapintható volt egyfajta aktivizálódás a politikai és a katonai eseményekre. Noha a tisztviselők egy része osztrák és német származású volt, és még a második nemzedékben is majd mindenki beszélt németül, politikailag mégis az angol orientáció jellemezte őket. Az ellentmondás csak látszólagos, mivel köztudott, hogy Kladnigg Alajos igazgatót 1936-ban'Novacsák 3ános váltotta fel, aki az európai eseményekre sokkal érzékenyebben reagált, és közismerten az angolszász politika hívének vallotta magát. Ez a szellem jellemezte a Hitelbankot és a MIR központját is. A zsidó tőkével összefonódó részvénytársaság ugyanis eleve elhatárolta magát a szélsőjobboldali mozgalmaktól és a németbarát politikától is. Az évtizedek óta Angliával kiépülő üzleti kapcsolatok is elősegítették e magatartást. így nem véletlen, hogy a cukorgyárban a nyilaskeresztes pártnak nem volt és nem is lehetett bázisa. Sem a tisztviselők, sem pedig a munkások körében. A tisztviselői réteg — eltekintve néhány kivételtől — az értelmiséggel szemben támasztott kritériumoknak sem politikailag, sem pedig kulturális téren nem tudott eleget tenni. A tárgyilagosság kedvéért azonban meg kell jegyeznünk, hogy ez korántsem volt tipikusan cukorgyári jelenség, mivel a magyar tisztviselői réteg döntő többségét is az jellemezte. Politikai passzivitásuk és középszerű műveltségük folytán szellemi kisugárzásuk gyenge volt. A város szellemi életének formálásához nem tudtak hozzájárulni és annak kulturális vérkeringésébe sem kapcsolódtak be, de nem is volt bennük ilyen törekvés. Ezzel szemben a cukorgyárban működő munkás-színjátszőcsoport a munkáskultúra egyik fellegvárát teremtette meg. Kulturális kisugárzása a városon túl a megyében is érvényesült. A város tisztviselői körében a MIR rangot jelentett, mivel az magasabb életszínvonalat tudott biztosítani alkalmazottai részére. A szakmai felkészültség tekintetében már kedvezőbb a kép. A gyár jőlképzett mérnökökkel és hozzáértő tisztviselő-személyzettel rendelkezett. A műszakiak közül nem egy országos hírnevet is szerzett. Éppen ezért a kérdés vizsgálata mélyebb elemzést igényel, de ezt indokolttá teszi az a tény is, hogy előző tanulmányunkban a béruradalomban dolgozó agrárértelmiség szakmai műveltségéről már beszámoltunk. /8/ A látottak alapján kijelentettük, hogy az intézők felkészültsége az igényekkel még úgy, ahogy szinkronban volt, a segédtisztek tudása azonban már nem felelt meg a követelményeknek. E tekintetben az országos kép sem volt kedvezőbb. Az agrárértelmiség hiányos képzettsége a mezőgazdaság fejlesztésének egyik nem elhanyagolható akadályává vált. Az 1930. évi népszámlálás szerint 5611 fő dolgozott gazdasági tisztviselőként a különböző nagybirtok-üzemekben. Iskolai végzettségük azonban eléggé heterogén képet mutatott. Mindössze 2790-en végeztek főiskolát, az összlétszám 51,5 %-a, 6 gimnáziumot végzett 19,5 %, 6 középiskolát 6,8 %, 4-et 19,3 %, csupán elemi iskolai végzettséggel pedig 2,8 % rendelkezett. /9/ Az összlétszám majdnem 50 %-a tehát nem rendelkezett főiskolai végzettséggel. A statisztikákból kiolvasható magyar mezőgazdaság elmaradottságát — a Nyugat-Európához viszonyítva — nyilván a fentiek is nagymértékben befolyásolták. Az iparnak, ellentétben a mezőgazdasággal, a megfelelő szellemi tőke a rendelkezésére állt. Az 1944-ben elkészített személyi összesítőből megállapíthatjuk a műszaki tisztviselők elméleti és gyakorlati felkészültségét. /10/ Kladnigg, majd utána Novacsek sokat tett annak érdekében, hogy a műszaki
