Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 4. Fülöp Éva Mária: Gazdatisztek a Tihanyi Apátság uradalmában (1848-1945)

422 irányítás, a tisztikar kötelességeinek szabályozása és az ügyvitel terén történtek erőfeszítések. 1868. január 1-vel Czirklpach Károly szántódi ispánt intéző számtartóvá nevezték ki, a többi somogyi tiszt felett való intézkedés jogával. /7/ Czirklpach ezáltal rangban a Tihanyban székelő kormányzó után következett, s Szántód így egyértelműen a somogyi kerület központja lett. Kampis Imre jabai ispánt kasznárrá léptették elő, Melegh Imre tihanyi ispán fokozatának változatlanul hagyásával fizetésemelést kapott, űelinek Pál erdőmérnök lakását Endréden jelölték ki és így Endréd, s somogyi jászság volt központja fokozatosan az erdészet irányításának helyévé alakult át. /8/ Czirklpach előléptetése azzal is összefüggött, hogy a bencés rend gazdaságaiban ekkor rendezték egységesen a vezető gazdatisztek rendfokozatával és fizetésével kapcsolatos kérdéseket. /9/ Három rangfokozatot állapítottak meg: ispán, kasznár, számtartó, évi 200, 250 és 300 forint fizetéssel, 10 évente elérhető 50 forint emeléssel. A rendelkezés 1867. július 1-én lépett életbe. A gazdatisztek nyugdíjalapjául a rendes évi fizetés szolgált, a következő arányban: 20 évi szolgálat után a fizetés fele, 30 év után háromnegyede, 40 év után teljes összege járt. Kruesz Krizosztom főapát azon rendelkezése viszont, mely a növénytermesztés és állattartás egyes területei után százalékos jutalmazást is szánt a gazdatisztnek a minél eredményesebb gazdálkodásra való ösztönzésül, gyakorlatilag kivihetetlennek bizonyult. 1886-ban, a július 17-én kelt 280. számú főapáti rendelet megszüntette a gazdatisztek földjárandóságát és marhatartását, valamint a különböző termények után járó százalékot és mindezek helyett az üzleti nyeremény után járó részesedést vezette be, /10/ a készpénz és terményjárandóság mellett. Ez némely gazdaságokban igen szép jövedelmet biztosított a kezelőtisztnek, de a zömmel önellátásra, a belső szükségletek fedezésére törekvő gazdálkodás miatt ez csak igen kevés helyen valósulhatott meg. 1895-ben a főmonostori perjel, a központi jószágkormányzó és számvevő, s a kormányzósegéd által alkotott bizottság a tiszti százalékos fizetés pótlására évi 400 forintot javasolt egységes járulékként. E javaslat alapján 1895. július 1-től a számtartók, kasznárok, ispánok évi 300, a véglegesített írnokok és gyakornokok évi 100 forint kiegészítést kaptak. /11/ A tisztek nyugdíjáról részletesen a "

Pannonhalmi Szent Benedek rendi fő- és ehhez kapcsolt fiókapátságok tiszti karára vonatkozó nyugdíjszabályzat

" rendelkezett 1879-ben. /12/ Ennek értelmében a fiókapátságokban nyugdíjogosultak voltak a bármilyen rangfokozattal rendelkező gazdatisztek. A nyugdíjról -- a helyi konvent beleegyezésével — véglegesen az apát határozott. A tisztviselők közt 4 osztályt állapítottak meg: az elsőbe a rendszeresített évi illetéküket tisztán készpénzben kapók, a másodikba az erdőmesterek, mérnökök és számtartők, a harmadikba a kasznárok, a negyedikbe az ispánok tartoztak. Teljes nyugdíj csak megszakítás nélkül leszolgált 40 év után járt. Részleges nyugdíj járt 10 évi szolgálat után, ha azot öan valaki ez előtt bármilyen okból munkaképtelenné vált, csak végkielégítésre tarthatott igényt (azaz az évi készpénz, borváltság, szemes gabona, hüvelyesek és failleték értékére). A megszerzett 10 év szolgálati időbe a rend gazdaságaiban írnokként töltött évek is beleszámítottak. Nyugdíjalapul az első osztályba tartozóknál maga a készpénzilleték, a többieknél meghatározott összeg (960, 8B0 és B00 forint) és nem az illetékek összege szolgált. Vagyis az illető osztály nyugdíjalapjául szolgáló összeg negyvened részét szorozták be a nyugdíjba készülő tiszt tényleges szolgálati éveinek számával. A gazdatisztek általában az írnokok közül kerültek ki, s így mód nyílt az újonnan alkalmazottak jobb megismerésére, s az írnoki szolgálat ezzel a gazdatiszti ranglétra első fokát jelentette. Az írnokot a jelentkezők közül a rend Központi Gazdasági Tanácsa jelölte ki azzal a jőszágkormányzóval egyetértésben, akinek kerületében az állás megüresedett. A végső döntés joga az alkalmazás kérdésében a főmonostori konventé volt. Ugyanez volt a módja a