Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
V. HIERARCHIA, BÜROKRATIZÁLÓDÁS ÉS MOBILITÁS A 18-19. SZÁZADBAN - 2. Vörös Károly: A főrendiház 1885. évi reformja. (Egy kutatás tervei és első eredményei)
398 intézményeinek megteremtésével ekkorra nagyjában le is zárult) változásokhoz. 2./ Az 1848. évi magyar polgári forradalom eredményei legközvetlenebbül és így legszembetűnőbben az intézmények megváltozásában mutatkoztak meg. Eltűntek a feudális gazdasági-társadalmi formáció alapvető intézményei: a földesúri-jobbágy viszony, a törvény előtti egyelőtlenség, a közterhek alóli nemesi mentesség, stb., — éppúgy, mint az államélet feudális intézményei: többek között a rendi országgyűlés és az abszolutizmus csak az uralkodónak felelős kormányszervei: helyükre az immár népképviseleti alapon álló országgyűlésnek felelős miniszteri rendszer lépett. A polgári átalakulás széles sávjának feladatai persze nem voltak egyszerre megoldhatók. A 48-as magyar politikusok többek között az évszázadok óta kétkamarás országgyűlés felsőházának, a főrendiháznak polgári reformját is éppúgy csak feladatként jelezhették, mint a területi önkormányzatok (község, város, megye) élén álló képviseleti testületek népképviseleti alapra való helyezését. És ha utóbbiak megszervezésére 1870-ben már sor került is, előbbinek reformjára 1848 után még 37 évig várni kellett. A főrendiház (még ekkor is csak nagyon viszonylagos) polgárosítását ui. csak az 1885. évi 7. törvénycikk valósította meg, immár legalábbis polgári mérték alkalmazásával határozva meg a főrendiházi tagság feltételeit s így alapjában változtatva meg a főrendiház szerkezetét. A törvény érintetlenül hagyta a főhercegeknek, a királyi kinevezés útján elnyert évszázados, de ekkor már csak formális, feudális udvari méltóságok viselőinek (a zászlősuraknak), továbbá a római és görög katolikus, valamint ortodox egyháznagyoknak tagságát, megvonva azt a csupán címzetes r.k. püspököktől, valamint a megyék igazgatásának élén a kormányt képviselő, általa meghatározatlan időre szólóan kinevezett (egyre kevésbé az arisztokráciából és egyre inkább a köznemesi-polgári bürokráciából kikerülő) főispánoktól. Viszont megfelelő arányos képviselethez juttatta a protestáns egyházakat (az izraelita felekezetet mint olyat képviselni tervezett egyetlen személy tagságát azonban a főrendek visszautasították — jóllehet zsidó vallású személyek főrendiházi tagsága ellen éppen nem emeltek kifogást). Emellett a törvény lehetővé tette az uralkodónak élethossziglanra szóló főrendiházi tagság adományozását is érdemes, nem főrangú személyek számára (bár e tagok a törvényjavaslatban még a főrendiház taglétszámának 1/4 részét kitevő s legfeljebb 1/3-áig növelhető számát a főrendek ellenállása csupán 30-ról fokozatosan növelhető 50 tagra szorította le). Ám fími a reform legdöntőbb és leginkább a polgárosítás irányába mutató lépését jelentette: a törvény megszüntette az örökös főnemesség minden 24 éven felüli férfi tagjának évszázados jogon és szokáson alapuló személyes főrendiházi tagságát, és ezt csupán azoknak hagyta meg, akik a már eddig is öröklődő tagsággal bíró főrangú családok tagjai közül " egyedül, vagy velük egy háztartásban élő feleségük és kiskorú gyermekeik vagyonát is oda számítva, a magyar állam területén olyan földbirtokot bírnak vagy oly családi hitbizomany birtokosai, melynek egyenes állami földadója a rajta lévő épületek házosztály adóiával együtt az 1885.^-évre-^gz új földadó kataszter - alapján eszközölt" adófizetés szerinti legalább 3000 forintot tesz osztrák értékben? Ezen intézkedés — folytatja a törvény — áll a volt Erdélyi Nagyfejedelemségben ~élő magyar főrendi családokra— báró, gróf — is, tekintet nélkül arra, hogy birtokuk a M. Szt. Korona birodalmának melyik részében fekszik ." Végül a valamely főrendi címet a jövőben elnyerő családok esetén közülük a főrendiháznak csak "azokés egyenes leszármazás útján törvényes utódaik lettek tagjai, akiknek a megfelelő címen (hg., gr. br.) kívül 0 Felsége a király — a minisztertanács'
