Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

I. CSOPORTOK, KÖZÖSSÉGEK, EGYESÜLETEK A 18-19. SZÁZADBAN - 3. Bősze Sándor: Az egyesületek mint forrástípusok és ezek kutatása – Különös tekintettel a dualizmuskori Somogyra

ellenőrzés, az egyleti tagsággal járó jogok, a tagdíj, és a "

szürőszelepek

" kérdése, az önkormányzat, valamint a földrajzi elhelyezkedés. /3/ " A terminológiai kérdések tisztázása után állt össze az 1867-1918 között alakult somogyi egyesületek katasztere, amely eredetileg 674, majd a később felhasznált források által korrigálva 685 egyesületet jelzett. A megyei kataszter felhasználásával alakult ki a 10 egyesületi típus: 1./ gazdasági (mezőgazdasági, stb); 2./ szakmai es szakmai önképzőköri (gazdakörök, értelmiségiek és alkalmazottak szakmai alapon szervezett társasági, stb); 3./ politikai

; 4./ kulturális-népnevelő (olvasó, dal, népművelő, kisdedóvó stb); 5./ társadalmi-társasági (kaszinók, társaskörök, asztaltársaságok); 6./ közhasznú (fürdő, szépítészeti, tűzoltó, mentő stb); 7./ segélyező (önsegélyező, emberbaráti, temetkezési stb); 8./ munkás (munkásképző, önsegélyező és szakegyletek); 9./ sportköri és 10./ egyéb egyesületek. Ez a tipológia azonban vitára adhat okot, mert a típusok kialakításával összefüggő kategóriák tartalma koronként módosult, illetve Somogyban az országban alakult egyesülettípusok közül nem volt minden megtalálható. Nem vettük pl. figyelembe a nemzetiségi egyesületeket. Ilyenek ugyanis nem alakultak a megyében, ami persze nem jelentette azt, hogy a németek és a horvátok nem találták volna meg az egyesületi élet lehetőségeit. A kérdést inkább úgy kell feltenni: milyen egyesületek alakultak Somogyban nemzetiségek által lakott területein? A válasz: a megye 79 nemzetiségi községében 205 egyesület jött létre, majdnem minden típusban. Az egyesületkataszter segítségével figyelemmel kisérhettük a dualizmus korán belüli időmetszetekben tapasztalható eltéréseket, pl. az egyesületek mennyiségi változásait, s az egyes periódusokra jellemző egyesület-típusokat. A kvantitatív mutatók az egész időszakban folyamatos emelkedést jeleztek. Az egyes rövidebb időhatárok vizsgálata azonban már nem mutatott ilyen lineális mozgást. A feltételezések ellenére 1867-1887 között lassan bontakoztak ki a somogyi egyesületek. Az ugrásszerű változás 1888-1914 között következett be. E két és fél évtized alatt alakult a korszak egyleteinek 79,5 %-a. Mindezt a megye térképére vetítve a terület egyesülethálózata, illetve az egyes települések közigazgatási határait is átlépő vonzáskörök vizuálisan is kirajzolódtak. Az egyesülettel bíró települések kezdetben szétszóródva helyezkedtek el, főképp Kaposváron, a járási székhelyeken és a hajdani mezővárosokban. 1888-tól vált sűrűbbé az egyesületháj.ózat, eleinte a Balaton mentén és Barcs környékén, majd a szigetvári és a csurgói járásokban. Az egyesületek vizsgálatának következő lépése az egyes típusok elemzése lesz, párhuzamosan a tagság és a tisztikar rétegvizsgálatával. A források hiánya miatt ez az egyik legnehezebb feladat, mert kevés olyan tagnévsor maradt meg, amely a foglalkozást is megadta volna. Jobbára a címtárakra és az egyesületek által kiadott, a saját történetüket feldolgozó munkákra támaszkodhat a kutató. Az eddigi adatok alapján csak azt tudtuk megállapítani, hogy eltérőek a megyei és a járási egyesületek vezetőtestületei. Mindegyik a saját szintjének megfelelő elitet foglalta magába. Továbbra is kérdés viszont, hogy kik vettek részt egy egyesület munkájában egy településen belül? A lakosság hány százalékát képviselte a tagság? Egy-egy réteg milyen típusban tevékenykedett? Látható: a somogyi egyesületek kutatása során milyen sok a megoldandó