Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 8. Tímár Lajos: Várostörténet, városföldrajz és családtörténet
359 V. A középparasztság — egy család életpályája tükrében A kisbirtokos parasztságot a polgárosodás alig érintette, a létfenntartás szigorú feltételei a paraszti munkához és életmódhoz kapcsolták őket. Az 5-20 katasztrális hold föld kevés volt a megélhetéshez, s vigyázni kellett, nehogy még tovább aprózódjon. Az 1940-42. évekre vonatkozó hagyatéki leltárak szerint a 20 katasztrális holdat megközelítő gazdaságok értéke elérte a 60-80 ezer pengőt is. Az 5-6 katasztrális holdas gazdaságok értéke viszont csak 10-12 ezer pengő körül volt. Az értékkülönbség az eltérő földméretből és állatlétszámból adódott, viszont a gazdasági felszerelés értéke alig különbözött az 5-6 holdas és a 20 hold körüli gazdaságok között. /1/ A 20-50 katasztrális holdas középparaszti réteg sajátos átmenetet képezett a földet túró kisparasztság és a gazdagparasztság között. A polgárosodás szele már megérintette e réteget. Egy részük a városban települ le, de nem tud stabil kispolgári életnívót teremteni. Példaként V. J. 36 katasztrális földön gazdálkodó 1941. évi hagyatéki leltárát idézhetjük. Az ő esetében a tiszta hagyaték értéke 108 ezer pengő volt, melynek döntő részét a föld tette ki. A bútorok értéke 150 pengő, az ágynemű és ruhanemű értéke pedig csak 144 pengő volt. Ahogyan a hagyatéki leltár megfogalmazta: " Csekély bútor, csekély alsó és felső testi ruha és ágynemű ". /2/ Az 1940-42 közötti elhunytak végrendeleteit feldolgozva, az tűnik ki, hogy e réteg fiai jórészt megmaradnak cívisgazdának. Szembetűnő az is, hogy e rétegnél a bútorok és háztartási felszerelések, valamint a ruházat értéke alig több, mint a kisparaszti rétegnél. Tehát a ruházkodásban takarékoskodtak, de még a lakásberendezésben is, hogy fő céljukat, a családi földbirtok gyarapítását elérhessék. E réteget Balogh István így jellemezte: " ...erősen pusztulóban van, részben azért mert lassan szaporodik, az egyke-kettőke miatt, részben mert vagyoni állománya romlik ". /3/ A különböző források arra utalnak, hogy a 30-as évek második felétől a középparasztságnak egy egészen szűk felső csoportja nemcsak vagyonfelhalmozásra volt képes — közeledve a gazdagparasztsághoz — hanem életformájában is egyre inkább " vállalkozóvá " vált. Molnár Andrásnak " egy egész élet munkájára " volt szükség ahhoz, hogy a " megállapodott gazdák " köze emelkedjen. A 20-as évek közepén még 17 hold saját és 16 hold bérelt földön gazdálkodik. A gazdasági válság a Molnár család gazdaságát is megrendítette. 1935. augusztusában Molnár András a " büszke polgár " alázatos hangú levelekben kéri a hatóságokat és bankokat: " az 1935. évi adomát függessze fel, az ellenem folyamatban lévő eljárásokat szűntessék be. Indokaim úgy nekem mint másoknak, a válság. Az idő súlyos elemi károkat okozott, a kenyernek^yalom és a vető magom sem teljesen elegendő, a kapás növény pedig teljesen elment. Azonkívül van 600 pengő banktartozás ". /4/ Az adósságokra sikerült halasztást kapnia és a családi gazdaságnak önpusztító munkával és " takarékos beosztással " sikerült " egyenesbe hczr'a a dolgokat ". A gazda tintaceruzával vezetett piroskockás füzete betekintést nyújt a gazdálkodás és a családi háztartás, másszóval az életfenntartás és vagyongyarapítás titkaiba. A bevételes könyv szerint a Molnár család 1938-ban 6.947 pengő jövedelemre tett szert. A vagyongyarapítás " titka " az, hogy a család kenyérszükségletén túl főleg takarmánynövényeket termesztett, ezt azonban jórészt a saját jószágállománnyal etette fel. A gazda gondosan figyelte a piaci árakat és elsősorban a baromfifélékből igyekezett pénzt csinálni. Késő ősztől kora tavaszig a fejőstehenet nem a Debrecentől távolabb fekvő tanyán tartották, hanem a városban, a Vígkedvű Mihály utcai házuknál. Innen hordta a feleség
