Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 2. Glósz József: Kapitalizálódás, tőkeképződés a Tolna megyei kisbirtokos nemesség körében (1830-1867)

RENDI TÁRSADALOM — POLGÁRI TÁRSADALOM 1. TÁRSADALOMTÖRTÉNETI MÚDSZEREK ÉS FORRÁSTÍPUSOK SALGÓTARJÁN, 1986 Glósz József: KAPITALIZÁLÓDÁS, TŐKEKÉPZŐDÉS A TOLNA MEGYEI KISBIRTOKOS NEMESSÉG KÖRÉBEN (1830-1867) Tolna megye későfeudális birtok- és tulajdonviszonyai a török hódoltságot követő újratelepítés során alakultak ki. A birtokszerkezetben valamennyi birtoknagyság képviseve volt. A megye nyugati harmadát szinte teljes egészében az Esterházy hercegek közel háromszázezer hold összterületű dombóvári és ozorai uradalmai foglalták el. A simontornyai járás területén a gróf Apponyi család kb. százhuszonötezer holdas hőgyészi uradalma terült el. Mellettük az arisztokrácia más ismert családjai is tetemes birtokkal rendelkeztek a megyében: a gróf Festetics, a gróf Viczay, a hg. Batthyányi, a gróf Széchenyi, valamint a bécsi bankár, br. Sina átlagosan 20-30 ezer holdas uradalmai. Az arisztokrácia birtokai együttesen a megye területének 58 %-át tették ki hajdan apátsági, később alapítványi uradalmak, a még megmaradt egyházi birtokkal a megye területének 20 %-ára rúgtak. A fennmaradó 22 %-on osztozott a megye közép- és kisbirtokos nemessége. A középbirtokosok köre rendkívül szpk volt, mindössze 10-20 nemzetségre korlátozódott. Leggazdagabb családjainak birtokállománya vetekedett egyes arisztokrata családoknak a megyében található uradalmaival. A Gindly és Dőry család közel harmincezer, a Perczel és Kliegl családok közel húsz-húszezres birtokállománnyal rendelkeztek. Tekintélyes, 3-10 ezer holdas birtoka volt még a nemeskéri Kiss, a Jeszenszky, a Magyari-Kpssa, a Vizsolyi, a Sztankovánszky családoknak is. /1/ Fényes Elek a nagyobb birtokosok között említi még a Bernrieder, Csuzy, Daróczy, Förster, Gál,\ Hajós, Halász, Kápolnay, Komis, Rostay, Tahy, Vigyázó, Zichy családokat. /2/ Az 1847. évi nemesi összeírásban szereplő 2345 fő döntő hányada kisbirtokos vagy éppenséggel birtoktalan nemesekből állt. /3/ Mind az arisztokrácia, mind a középbirtokosok az ország északnyugati részéről, a Kisalföld és Csallóköz vidékéről származtak a megyébe. Nemcsak a főnemesek, de maguk a középbirtokosok is rendelkeztek általában származási helyükön — a Tolna megyeinél kisebb — birtokkal. így az élénk rokoni, gazdasági, politikai szálak a Vas, Veszprém, Győr, Sopron, Mosón megyei nemességgel mindvégig fennálltak. Az ország gazdaságilag legfejletlenebb régiójával való állandó érintkezés ösztönözte a helyi mezőgazdaság fejlődését is. Elősegítette a kapcsolatok fenntartását a köznemesség Tolna megyei birtokainak fekvése is: míg az arisztokrácia nagy uradalmai zömmel a megye nyugati és középső részén, a közép- és kisbirtokok a megye keleti részén, a Duna mentén helyezkedtek el. A Duna melletti földvári járásban több nemes élt, mint a másik háromban együttvéve. A középbirtokosok kezén lévő tekintélyes birtokmennyiség nem csupán jólétet, a megyén belüli vitathatatlan vezető szerepet biztosított, de egyes tagjai udvari, illetve országos méltóságig is felvergődtek. E zavartalannak tűnő helyzet 2-3 nemzedéknyi idő alatt válságosra fordult. Az örökösödés révén