Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
IV. A POLGÁRI TÁRSADALOM BÁZISA, IDEOLÓGIÁJA – TŐKÉS RÉTEGEK, NEMESSÉG - 2. Glósz József: Kapitalizálódás, tőkeképződés a Tolna megyei kisbirtokos nemesség körében (1830-1867)
288 mértani haladvány szerint osztódó birtoknak az unokák már csupán egy kis töredékét örökölték. A Gindly családban a leányág a fiúkkal egyenlő arányban örökölt a családi birtokból. A negyedik nemzedék egyetlen, a család nevét tovább vivő férfi tagja — Gindly Antal — a teljes nemzetségi birtokállománynak már csupán 3/40 részét birtokolta. Ezt is csupán annak köszönhette, hogy magtalanság folytán két ízben is oldalági örökösödésre került sor. 1848 után a hajdani Gindly birtokon nyolc család tizenkettő tagja osztozott -- valamennyi örökösödés útján. /4/ Bár a Dőry családban férfiági örökösödés dívott, a birtokaprőzódás üteme itt sem volt kisebb. 1840-ben már 14 felé oszlott a Dőry uradalom. A megoszlás nem volt arányos. Dőry Miklós a nemzetségi birtok 1/4, Dőry Mihály pedig csupán 1/30-ad részét birtokolta a közös birtoknak, /5/ vagyis a telki állománnyal együtt sem érte el az ezer holdat. Dőry Mihálynak 10 gyermeke született, ami a jobbágyfelszabadítástól függetlenül megpecsételte utódai sorsát. /6/ Hasonlóképpen tette reménytelenné idős Perczel Sándor is gyermekei jövőjét. Tekintélyes vagyona 19 gyermeke között semmivé foszlott. /7/ Fia, Mór radikalizmusa ~ tiszteletreméltó egyéni meggyőződésén túl — az osztályából kiszorítottak kétségbeeséséből, a semmit sem kockáztatók bátorságából is fakadt. A példákat hosszan sorolhatnók. A terebélyes családfák nemcsak egy-egy jónevű család nagyságának, hanem anyagi romlásának is dokumentumai. A b:irtok aprózódásával párhuzamosan, s attól egyáltalán nem függetlenül fokozatosan felgyorsult az eladósodás folyamata is. A birtokkal örökölt, s egyre nehezedő ballasztként hurcolt ősi adósságok mellett újak is keletkeztek. Az Öröklésből kizárt leányágat pénzben kellett kielégíteni. A birtok osztódása egyszersmind az allódiumok számának megsokszorozódásával is járt. A hiányzó gazdasági épületeket, felszereléseket szintén hitelbe vásárolták. Az ősi családi fészket általában a legfiatalabb fiú örökölte, a többiek — egyre szerényebb méretű — kúriát is kénytelenek voltak építeni. A 19. század első felének egymást követő konjunktúrái, dekonjunktúrái, a devalváció, a gazdasági körülményekhez való korszerű alkalmazkodás, a vele járó új beruházások szintén hozzájárultak az eladósodás növekedéséhez. Az állandó pénzzavar, az eladósodottság, a birtok jövedelmének egyre nagyobb hányadát kötötte le. A magas uzsorakamatokkal operáló — töbnyire terményfelvásárló — hitelezőknek való kiszolgáltatottság további eladósodás, s végül a tönkremenés felé sodorta a birtokosok nagy részét. /8/ Az országos tendenciával megegyezően a be- és kitáblázásokból nyomon követhetően, évtizedenként gyorsuló mértékben nőtt az egyes családok adóságállománya. /9/ A betáblázások következőképpen alakultak: Család 1820-29 1830-39 1840-49 Összesen Dőry 20 046 122 183 216 714 358 943 Pft Perczel 18 661 61 046 143 328 223 035 Pft Bezerédj 9 14o 88 701 97 841 Pft Kápolnay 1 600 17 800 171 747 191 147 Pft Kiss 18 525 57 062 86 652 162 239 Pft Összesen: 58 832 267 231 707 142 1.033 205 Pft Az 1840-49 közötti évtizedben a felsorolt családokra betáblázott összeg tehát több mint tízszerese a húsz évvel korábbinak. Különösen súlyos volt a Dőry, a Perczel, a Kápolnay családok eladósodása.
