Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 5. Szabó László: Családszervezet és családi gazdálkodás a Jászságban a 18-19. században

231 iratok tekintetében csak a kiadott útlevelekben történt meg, vagy pedig akkor derül e tevékenységre fény, ha valaki a kommunitás előírta szabályokat megszegve nem kap útlevelet. A termelés és feldolgozás mellett az értékesítés is a parasztüzem feladata tehát a Jászságban, s mint ilyen fontos jövedelem gyarapító erő. A termelő és feldolgozó üzem is sok üzemhely között oszlott meg: 1. Kert

: a termelő üzemegység központja, ahol a munkaállatok, kezesen tartott állatok és a tároló és rakodóhely van. Ez a színhely egyúttal bizonyos mezőgazdasági termékek félfeldolgozási helye (szemnyerés, kisebb mértékű őrlés, tejtermékek részbeni feldolgozási helye, a szőlő feldolgozásának színhelye: mustnyerés, bortárolás, a birkanyírás, a jószág betanításának színhelye). A kerthez tartozott: a/ a szántóföld; b/ a szőlő; c/ a belső legelő; d/ különböző járulékföldek (kender, káposzta, mák, hagymaföldek); e/ közös haszonvételek a közös földekből (erdő, nád, halászóvizek, réti vizek). Az ezeken a helyeken megtermelt javak jó része a kertbe került, itt nyert feldolgozást, s lovaskocsin szállították be egy részét feldolgozva vagy feldolgozásra, tárolásra a ház udvarára (savanyított káposzta, sajt, kender). 2. Lakóház

: a feldolgozó munkák és az irányítás, háztartás központja, ahol a gazdaságot irányító öregek, a család egészére főző gazdasszony, s a munkaképes nők serege él a gyermekekkel. Az egész család közvetlen szükségletén túl (háztartás) egy sor feldolgozó munka és a disznó és baromfitartás színhelye is a ház. Ide a férfiak csak alkalmilag látogatnak, nehezebb terhek megmozdítása, technikai ismereteket követelő munkák végzésére (pl. szövőszék összerakása). A női munka (fonás, szövés, baromfinevelés, disznógondozás, lekvárfőzés, általában ételek tartósítása, tejtermékek részbeni feldolgozása stb.) egész évi feladat, s a férfiak munkájába csak nagy mezőgazdasági munkák idején kapcsolódnak be; illetve a kapás növények gondozása a feladatuk a szántón, szőlőben, a külön kimért kertekben. 3. Pusztabirtokok

: önálló, közösségi használatú üzemegység, amelynek laza a kapcsolata a parasztüzemmel, kerttel (az állatok évi szaporulata, megtermelt növények a 19. században felhozott szénarész, illetve a köznek végzett munkák: legelők karbantartása, pásztorépítmények emelése). Termékei a paraszti gazdaságba áramlanak, s ott értékesítésre kerülnek. 4. Bér- és részesmunkák

: minden gazdaságnak külön üzemágát jelentették. A fiatalabbak — még a nagyobb gazdáknál is — ha csak tehették a gazdaság munkái mellett más vidékekre aratni jártak, uradalmakban kapás, surrmás munkát vállaltak, s ennek jövedelmét részben a közös kasszába, részben a saját szükségleteik fedezésére fordították (ez utóbbi magyarázza a nagyobb vagyonú gazdák gyermekeinek bérmunkavállalását). Az egymástól térben elkülönülő üzemegységeket a gazda irányító szerepe, a közös családi érdek a birtokgyarapítás, a gazda tulajdon- és kezelői (feleség