Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 5. Szabó László: Családszervezet és családi gazdálkodás a Jászságban a 18-19. században

232 része) joga, az átcsoportosítható munkaerő és az üzemrészek között áramló, a feldolgozás különböző fázisain áthaladó megtermelt javak kapcsolták össze. Külön figyelmet érdemel a részekre tagolt egységes gazdaság végterméke, az értékesítésre kerülő áru

. A jászsági gazdaságok közül csak néhány olyan volt, amely gabonát, egyéb nyers mezőgazdasági terméket adott el. Az egész gazdaságnak a pénzt az állat hozta. A szarvasmarha és juh, illetve a remonda ló, s a növendék állatok kerültek eladásra. Az egész gazdaságban a takarmánytermesztés (köztük az árpa) vagy a termesztett szálas takarmányok előtt a kaszáló rét foglalt el nagy területet, s a gabonát inkább csak saját szükségre termesztették. A sertéstartás kisebb jelentősége miatt a kukorica mindig kis vetésterületet foglalt el. A kiskunsági puszták szénáját is felhozzák a jászságiak, s ennek külön árfolyamát állapítja meg mindenütt a tanács időről időre. A pusztán tartott állatállomány inkább tőke: a jövedelmet a kertekben tartott kezes jószág jelenti, ennek szaporulata és egyéb haszna (tejtermékek, gyapjú, bőr) kerül eladásra. A kisebb gazdák — ahol erre alkalmas terület van — a libával foglalkoznak (Árokszállás, Alsószentgyörgy, Kisér), illetve a másutt vásárolt sovány libát feljavítva viszik a piacra. A gazdaság termékei így zárt rendszerben, egyre értékesebbé válva keringenek, mígnem piacra kerülnek. A földművelés termékei az állattartásban sokszorozódnak meg, s kerülnek piacra, azaz egyik jelentős ágazat a másikat kiszolgálja, annak érdekében (s a család eltartására; termel. Ez az áru könyebben mozgatható, keresett, s egyszerre eladva földvásárláshoz szükséges tőkét teremthetnek belőle. A kertek megszűnése után a tanyaüzem ezt a széttagoltságot csökkenti. A tanyák számára a 19. század végére a Jászság egész területén feltörik a legelőket, s a tanya körül egyéni páskomok alakulnak ki; az állattartás struktúrája átalakul (visszaszorul a juhászat, megnő a ház körül tartható sertés jelentősége, a fajtaváltással jól tejelő fajták jelennek meg a szarvasmarha tartásban, a csikónevelés minősége a jászberényi méntelep miatt minőségileg sokat emelkedik); a termesztett takarmányok jelentősége megnövekedik. A puszták elszakadása után megszűnik az állat utánpótlás régi módja, s kialakul az egyéni legeltetéssel kombinált istállózó, minőségi tartás új körvonala. A lényeg azonban ekkor sem változik: a földművelés termékei az állattartást és a család fenntartását szolgálják, a piacra továbbra is az állattartás termékei és maga az állat kerül. Vizsgálataink szerint sem a Nagykunságban, sem a Kiskunságban, illetve a Jászságot körülvevő paraszti birtokokon a szomszédos megyékben nem alakul ki ilyen zárt szerkezet, a termékek ilyen belső áramlása. Ez a zárt rendszer a családi munkaerőt tökéletesen tudta hasznosítani, mert minden egyes újabb munkafolyamat a megtermelt javak értékét fokozta, ez a magyarázata annak, hogy kíméletlen munkatempót tudott ráerőltetni a családfő az egész családra, s a gyermekmunkától a legidősebbek munkájáig mindent fel tudott használni, s fel is használt. Ez a célratörő gazdálkodás, szigorú üzemszervezet, a birtok állandó gyarapítása puritán életmóddal, a vagyonosaknál is szegényes táplálkozással párosult, s minden pazarlást kizárt. 4. A jászsági család- és üzemszervezet kialakulásának okai. A jász expanzió egyik hajtóerejeként szamontartott családi- es üzemszervezeti formának az okai sokrétűek. A legfőbbek, legjelentősebbek azonban világosan kirajzolódnak. a/ A hagyományok szerepét a tartós fennmaradásban és tökéletességig való finomodásban nem tarjadhatjuk. A jászok, midőn 1323-ban először tűnnek fel forrásainkban, s Károly Róbertnél folyamodnak kiváltságokért a jászok nemzetsége (Jasones et tota generatio) nevében hivatkoznak érdemeikre, s hangsúlyozzak,