Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)

III. NAGYBIRTOK ÉS NÉPESSÉGE, PARASZTI TÁRSADALOM – PARASZTI CSALÁD - 5. Szabó László: Családszervezet és családi gazdálkodás a Jászságban a 18-19. században

229 birtokon gazdálkodtak, egy üzemszervezet részei voltak, egy munka- és családszervezeti egységet alkottak, mégsem laktak egy fedél alatt. A jászsági kertes települések ugyanis eleve két elkülönülő üzemegységből állottak: a lakóház és fundusa a telteiken, ahol az öregek, munkát már alig bíró, az asszonyok és a kisgyermekek éltek; s a kert a községmagon kívül, ahol a munkabíró férfinép, a házas férfiak, legények, suhancok (gyakran szolgákkal kiegészülve) éltek egész éven át. Az előbbi a háztartás, a feldolgozó, tartósító munkák színhelye, az utóbbi a mezei munkáké, állattartásé és a tárolásé. Jogilag ez természetesen összetartozott, egy egységet alkotott, s kertje csak vagyontalan családnak nem volt. Olykor egy gazdasághoz több kert is tartozott öröklés révén, s ha ezeket nem sikerült elcserélni vagy egyéb módon egyesíteni, illetve a nagy állatállomány, a nagyobb család miatt nem is akarták, külön-külön — olykor három — üzemhelyre is oszlott a gazdaság és vele együtt a család. Nem igazi osztottság ez, azonban az "

egy fedél alatt élés

" elve és ténye mégis más, mint a palóc, szlavóniai vagy Kisalföldi nagycsaládok esetében. A családrészek kapcsolata lazább, de ez a gazdasági kötöttséget, a család szigorú együttdolgozását és közös életét mégsem veszélyeztette. A ház és kert kettős üzemegysége kiegészült még egy harmadikkal is, a térben elkülönülő kiskunsági pusztabirtokkal, azonban ez kezdetben közösségi használatú volt, a kommunitás által fogadott pásztorok őrizték a nyájat ott, s így a család üzemszervezetéhez nem kapcsolódott szorosan, a család osztottságát nem fokozta. Amidőn pedig felosztották, vagy áruba bocsajtották a vállalkozó nagycsaládoknak adott helyet. A nagycsalád különélését, részekre tagolódását, de továbbra is megmaradó egységét a tany

ák megszaporodása, a kertek lassú felszámolódása és funkció vesztése okozta. Minthogy ez a 18. század eleje óta lassú folyamat a 19. század első felében, majd az 1850-es években kezdődő tagosításokkal felgyorsul, a tanya, mint üzemhely egyre fontosabbá válik, a különélő nagycsaládok száma is felszökik ebben az időben. Az épülő új tanyákra i Jászságban sem ekkor, sem később nem szolgatanyásokat ültetnek, mint a Nagykunságban, a Hajdúságban, hanem az Üregekkel egy háztartásban élő fiakat családjukkal; azok egy családon belüli önálló gazdasági egységet alkotnak, önállóan termelnek, de úgy, ahogy azt a családfő előírja, megszabja; az egyes üzem helyett keresete egy kasszába fut be a városi házban élő öregek, családfők kasszájába. Innen kapnak a külön tanyákon élők a gazdasági eszközökre, testi ruhára valót, itt döntik el a földvásárlásokat, gyarapításokat állatban, jelentősebb háztartási cikkekben. A gazda és gazdasszony a városi házban él, innen irányítja több tanyányi gazdaságát^ határozza meg a gazdálkodás irányát, ellenőrzi fiait, menyeit, önállóan gazdálkodó unokáit. A föld (atyai és anyai rész) az ő nevükön van, de az anyai rész minden jövedelme a közös birtokot gyarapítja; az önmagában statikus egység, nem növekedik. A tanyán kint élő meny dolga, hogy a családot ellássa a tartott baromfi hasznából, a tejjel, a tejtermékekkel való piacozás bizonyos részének jövedelméből. Inkább a 19. századra jellemző az, hogy egyes, inkább kisvagyonú családok egyes részei — tanyára nem futván — a szőlőben telepednek meg, ott laknak állandóan, s ezt a birtokrészt gondozzák, miközben kiegészítő foglalkozásként még aratást, summás munkát és napszámot is vállalnak. Ennek jövedelme is a közös kasszába fut be. Abban az esetben, ha saját tulajdonú tanya nem volt, akkor béreltek saját határban vagy esetleg távolabbi, nem jászsági községek területén tanyaföldet. Ez azonban nem önállósodott, mert a gazda által kifizetett bérleti díj ugyanúgy a családi egységhez, családi kasszához kötötte, mint a helyben lévőt vagy saját tulajdonút. így sikerült pl. Jászdózsának Tarnaörs határába benyomulni, ott tanyákat létrehozni, majd tulajdonjogilag nagy területeket (az őrsi határ kb. harmadát) megszerezni. Jászárokszállás a szomszédos Vámosgyörk, Adács, Visznek,