Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 7. Darkó Jenő: Görögkeleti egyházszervezet és népesség a 18. században Magyarországon
pedig az aradi protopopátushoz tartoztak. /16/ Érdekes módon az összeírás 1765-ben Csongrád megye területén egyetlen egy működő görögkeleti papról sem tudott, Békés megye ezévi összeírása pedig az iratanyagból hiányzik, Csanád megye összeírása viszont bővebb az 1785. évinél. /17/ 1785-ben a budai püspökség szervezetébe 59 egyházközség tartozott, amelyből a rendelkezésünkre álló, feltehetően hiányos 1765. évi iratokban csak 21-et írtak össze. /18/ Míg 1785-ben a filiálék száma 122, 1765-ben viszont csak 21, abból is 18 a győri parókiához tartozott, amelyekről később egyáltalán nem hallunk. /19/ A Fejér-megyei összeírásban 1765-ben még csak 3 filiálé szerepelt. /20/ 1782-ben Csanád megyében egy filiálét, /21/ 1783-ban Békés megyében 7 filiálét tüntettek fel. /22/ Az általunk vizsgált területen 1785-ben 67 parókia működött 142 filiáléval, abból 58 parókiát és 122 filiálét a budai püspökség területén találunk. Az összeírásokból megbízhatóan kikövetkeztethető állapottal szemben az 1776. évi Regulamentum szerint a budai püspökség területén mindössze 48 parókia és 17 filiálé lehetett volna csupán. /23/ A budai püspökség területén még három monostor is működött 1765-ben, úgymint " Kovin ", vagy " Rácz Kéve " helységben 3-4 szerzetessel, Gróbócon (" Grabowecz ") Szekszárd közelében 3 szerzetessel, a harmadik Szentendrén működött egyetlen szerzetessel. /24/ 1785-ben a budai püspökségben és az aradi püspökség általunk vizsgált területén a hitelellátásról 86 pap gondoskodott. Rajtuk kívül összeírtak még 1 vikáriust (püspöki helynök), 1 guardiánt (szerzetes rendfőnök), 4 szerzetest, 8 létszámfeletti papot, 4 diakónust (kispap) és végül 1 világi egyházfit (laicus clericus). /25/ Csanád megye 1765-ben készült jelentése részletesen tájékoztat a görögkeleti egyház viszonyairól. /26/ Bár valójában a földesúri érdekek védelmében lép fel. Ugyanis nem szívesen látja, hogy a nemesség mellett megjelenik egy társadalmi réteg, a görögkeleti papok rétege, amely a lipóti kiváltságokra hivatkozva az állami illetve a megyei terhek alól kivonja magát, a földesúrhoz hasonlóan adómentes telekkel rendelkezik, valamint a nép által teljesített adókat, szolgáltatásokat élvezi. Viszont hangsúlyozza a jelentés, hogy a hívek feltétel nélkül engedelmeskednek a görögkeleti papságnak a megye szemében súlyosnak ítélt terhek ellenére is. Végül a jelentés a megye területén működő görögkeleti egyház erkölcsi hitelét kívánta aképpen aláásni, hogy a papság körében tapasztalható szabálytalanságokat, kihágásokat és korruptságot egybegyűjtötte. Ugyanakkor az udvar és az Illyr Bizottság intézkedéseit teljesen elhibázottaknak tartja, mivel azok a magyar országgyűlés, illetve a rendek megkerülésével születtek. A jelentés felpanaszolja, hogy a földesurak " saját földesúri jogaikban megcsalásnak ", mert a pópák, vagy más néven parokusok " a kilencedet nem fizetik es ... a görög ritusú püspökök ... a Felséges Kancellária, vagy Kamara befolyására cselekszenek, amikor a püspökök ha pappá szentelnek valakit " eképpen mindjárt a jobbágytelket nemesi birtokká változtatják, és így a jobbágyot, akinek fia pópa lett/ az egész családjával együtt a kilenced, a tized, "a" földesúri ajándékok, a 'taxa', szó szerint az összes ajándékok és terhek alól" mentesítik ". Megállapítja a jelentés azt is, hogy " itt ez a nemesítés új módja ". /27/ Olvashatjuk, hogy a görögkeleti papok élvezte adómentesség még a katolikus parokusok helyzeténél is jobb volt, mivel ott a pap a parókiához tartozó telken kívüli föld után adómentességet élvezett. /28/ Végülis a megye a pópák telkének adómentességében a földesúri jogállás súlyos sérelmét látta. Ugyanis szerinte a görög ritusú püspöknek csak pappá szentelni, de nem más földesurak javaiba beiktatni van joga. /29/ Megállapítása szerint a görögkeleti jobbágynak a helyzete, annak ellenére, hogy dézsmát nem fizetett, súlyosabb lehetett az ugyanazon birtokon élő magyar jobbágyénál. /30/
