Társadalomtörténeti múdszerek és forrástípusok. Salgótarján, 1986. szeptember 28-30. - Rendi társadalom, polgári társadalom 1. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 15. (Salgótarján, 1987)
II. NEMESEK, POLGÁROK, ETNIKUMOK A HELYI TÁRSADALOMBAN - 7. Darkó Jenő: Görögkeleti egyházszervezet és népesség a 18. században Magyarországon
A jelentés szóvá teszi, hogy " miért nem elég egy helységben két, legfeljebb három pópa, vagy parókus ". /31/ Ugyanott megtudjuk, hogy a püspök a pópák számát saját érdekében is növeli, mivel azzal jövedelmét gyarapítja. Ugyanis " valamenynyi pópát a püspök nevezi ki, a szegény pópától beiktatásért maginak 100 "forintot, vesz fel, a vagyonosabbnál ezt a díjat megkétszerezi, sőt meg is háromszorozza, és így ha sok pópát nevez ki, sok" beiktatási díjat kap ", úgyszintén állandó jövedelme is emelkedik, hiszen egy " szegény sorsú pópa, vagy parókus évente a püspökének 12 forintot, akinek pedig jobb sorsa van, az 24, 3D, sót több forintot köteles fizetni ". /32/ A" jelentés készítői ezért találtak egy-egy faluban négy, öt, hat, sőt több görögkeleti papot, akik az adómentes telken népes családjukkái,és kiterjedt rokonságukkal együtt éltek. Miattuk igen szánták a szegény adózó népet, amely " bármekkorra legyen a teher ... könnyen tűr ". A megyei hatóság szemmel láthatóan nem érti, hogy a többi adón felül a görögkeleti papjaiknak járó szolgáltatásokat hogyan tudják a parasztok teljesíteni. /33/ Az alsópapsággal kapcsolatban a jelentés megemlíti, hogy " a stóla díjában kihágnak " és " amint azt több példa bizonyítja, ahol a legtöbb adófizetőnek nincs" egy lovon, vagy egy tehénen kívül semmije " és ha valaki közülük meghal, azt " nem temetik el előbb, míg az özvegy a hátrahagyott lovat, vagy tehenet ... a pópának el nem vitte, ... a szegény özvegy inkább az ilyenképp elvesztett jószágokat siratja, mint halott férjét fájlalni tudná ". /34/ Sőt odáig megy, hogy annak a" gyanújának ad kifejezést, miszerint történetesen a parókusok az utódok híján elhunyt jobbágy telkének megszerzésével rendszeresen növelték az egyházközség vagyonát. /35/ A görögkeleti papság viselt dolgainak leírásával a jelentés a földesúri hatalom mellett létező egyházi hatalomra hívja fel a figyelmet, amely a " hazai törvények " (1659: 90,3.) és a királyi rendelet ellenére az adóalany pusztulását okozta. /36/ Végezetül a jelentés • egyetért a királyi intézkedésekkel. Helyesli és szükségesnek tartja a görögkeletiek ügyével foglalkozó és a megyékbe kiküldött bizottságok munkáját. Ugyanakkor a görögkeletiekkel kapcsolatban született addigi intézkedéseket és az időközben kialakult sérelmeket helyrehozhatatlannak tartja, mivel az e célból létrehozott Illyr Bizottság " a Magyar Kancellária görög rítusú ügyeit visszautasította ", sőt ä bizottsággal kapcsolatban kijelenti, hogy arra " gyakorlatilag hazai törvény nincs, hasonlóképpen intézkedései sem felelnek meg ". /37/ Azonban a jelentés legsúlyosabban megfogalmazott része az, amely a görögkeleti egyház magyarországi törvényes létét kérdőjelezte meg. Szerinte ugyanis a görög püspökök az ország törvényeinek, a királyi rendeletek " és százhúsz évtől fogva — amely előtt tudni illik ők ebbe az országba jöttek — a bevett szokásnak ellene szegülni igyekeznek, saját kérésük védelmére bizonyos nemzeti privilégiumokat hoztak fel ". Holott, miként olvashatjuk, " bármilyen törvénybe ütköző módon kibocsájtott ... privilégiumokkal az 1635. évi 40. es az 1659. evi 90. törvény miatt sem rendelkezhetnek ". /387 Fejtegetéseink mindeddig csupán néhány kérdésben egészítik ki a magyarországi görögkeleti egyház 18. századi állapotára vonatkozó korábbi ismereteinket. Amennyiben azonban a Helytartótanácsi Levéltár " Departamenta religionaria graeci ritus non uniti " iratai között meglévő összeírás adatait az első magyarországi népszámlálás adataival összevetjük, egyúttal a görögkeleti népesség lélekszámát az ország összlakosságának tükrében bemutatjuk, úgy meggyőződésünk, hogy a kérdés további kutatásához megnyugtató kiinduló pontot kapunk. Jól tudjuk ugyanis, hogy a korábbi kutatás éppen ebben a kérdésben volt legbizonytalanabb. /39/
