Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

153. Tisza Kálmán (1830-1902), Tisza István apja, 1848-ban a Vallás- és Közoktatási Minisztérium fogalmazója. A politikában az 1859. évi - a református autonómiát gyökereiben kikezdő pátens ellen vívott harca szerzett számára hírnevet, és juttatta be Debrecen egyik kerületéből az 1861. évi parlamentbe. Ott a nagybátyjának: Teleki Lászlónak irányítása alatt álló határozati párt vezetésébe került, sőt Teleki öngyilkossága után Ghyczy Kálmánnal együtt ő vette át a párt irányítását, egyszersmind asszisztált a határozat megbuktatásánál. A kiegyezés után megmarad e balközép, majd a Deák-párttal 1875-ben történt egyesülést követően a szabadelvű párt élén. E párt kormányának előbb belügyminisztere, majd 15 éven át - 1875 és 1890 közt - miniszterelnöke. 154. Kandó Kálmán (1811-1888) 1848 előtt ellenzéki politikus, 1848-ban a szerednyei (Ung megye) kerület nemzetgyűlési képviselője, belügyminisztériumi kormánybiztos. A kiegyezés után az Andrássy-kormány miniszterelnökségi tanácsosa, aki a folytonos közvetítő szerepet tölti be Andrássy és Deák között. 1875-ben mint a fúziót helytelenítő következetes Deak-párti, visszavonul a politikától. 155. Báró Kemény Zsigmond (1816-1875) regényíró és publicista, 1848 előtt az erdélyi liberális csoport tagja és e csoport lapjának szerkesztője, majd a Pesti Hírlap centralista periódusában e lap munkatársa, 1848-ban pedig szerkesztője. Az 1848. évi nemzetgyűlésben Kővár vidéke egyik kerületének képviselője, egyúttal a belügyminisztérium tanácsosa. 1849-ben a debreceni békepárt egyik hangadója. Világos után perbe fogják, de az amnesztia alá esik. Hamarosan politikai röpirataival is - amelyekben éles és igazságtalan bírálattal illeti Kossuth és pártjának 1848/49-ben folytatott politikáját - híressé-hírhedtté teszi nevét. 1855-től a Pesti Naplót szerkeszti, amelyet fokozatosan a kiegyezést előkészítő orgánummá alakít. 1865-1868-ban ismét képviselő. A halála előtti éveket mar elborult elmével éli meg. 156. Gróf Zichy József (1814-1878) cs. kir. kamarás. Felesége révén a Metternich család rokona. 1861-ben Nógrád megye bizottmányának tagja, 1865—1868-ban Pozsony megye egyik országgyűlési követe. 157. Dániel Pál (1822-1887) 1848 előtt Torontál megye aljegyzője, liberális politikus. 1848-ban Torontál zichyfalvai járásának főszolgabírája és ugyanezen kerület nemzetgyűlési képviselője. 1861-ben felirat-párti képviselő. 158. Szent-Iványi Károly (1802-1877) 1848 előtt a gömöri liberális ellenzék egyik legmarkánsabb vezetője, alispán, az 1847/48. évi diétán e megye egyik követe. A forradalmi átalakulást követően Gömör megye főispánja lesz. 1849-ben három hónapon át az erdélyi kormánybiztos tisztét tölti be. 1861-ben Gömör felirat-párti képviselője, 1865-ben a képviselőház elnöke. 159. Gróf Forgách Antal (1819-1885) nagybirtokos. Pályáját kancelláriai fogalmazóként kezdte. 1842-től a fiumei királyi kormányszék elnöke. 1848-ban a főrendiház jegyzője, 1849-ben muszkavezető, a Bach-korszakban a kassai kerület császári főbiztosa, 1859-ben az osztrák belügyminisztérium osztályfőnöke. 1860-ban Morvaország, 1861-ben Csehország helytartójává nevezik ki. Vay Miklós lemondása után 1861-1864 közt őt állítják a Magyar Kancellária élére. 1865-től 1867-ig Nógrád főispánja és Deák-párti politikus. 160. Ifjú gróf Majláth György (1818-1883) 1839/40-ben és 1843/44-ben Baranya megye országgyűlési követe, 1840-43 közt alispánja, 1845-ben adminisztrátora, 1847-től főispánja, a reformkori diétákon a konzervatív part egyik vezetője. 1860-ban a birodalmi tanács tagja; mint ilyen játszik szerepet az októberi diploma előkészítésében. 1861-ben tárnokmesterré, 1865-ben magyar főkancellárrá nevezik ki. 1867-től országbíró és a főrendiház elnöke, 1882-től a magyar királyi kúria elnöke. 1883-ban betörő-rablók gyilkolták meg. 161. Szontagh Pál (1820-1904) a reformkorban liberális politikus. Nógrádnak 1842-1847 közt szolgabírája, 1847/48-ban Libetbánya diétái követe. A polgári átalakulást követően a magyar külügyminisztérium fogalmazója Bécsben. Bem kimenekítésében játszott szerepe miatt az osztrák hadbíróság két évi fogságra ítéli, ahonnét 1850-ben amnesztiával szabadul. 1865-ben a balassagyarmati kerület képviselője a parlamentben, aki a Deák-párttól balközéphez csatlakozik. A képviselőház alelnöke, majd később titkos tanácsosi ranggal a főrendiház tagja. 162. Darra Antal Arad megyei birtokos, és e megye balközép-képviselője az 1865. évi nemzetgyűlésben. 163. Fráter Pál (1808-1881) liberális politikus. Nógrád megyének előbb tiszteletbeli jegyzője, 1832-től alszolgabírája, 1836-1843 közt főszolgabírája, 1843-44-ben országgyűlési követe, 1844-1847 közt első alispánja, 1861-ben az ecsegi (Nógrád megye) választókerület képviselője a nemzetgyűlésben. Egyébként Fráter Erzsébetnek, Madách feleségének nagybátyja volt. 164. Gróf Forgách József (1829-1901) ecsegi földbirtokos, császári kamarás, 1861-ben Nógrád megyebizottmányának tagja, törvényszéki bíró. 1867-ben Nógrád főispánja. 165. Veres Pál (1816-1889) Nógrád megyei földbirtokos, Frideczkyvel egyidőben a megye al-, majd főjegyzője, 1849-ben másodalispánja. 166. Repetzky Ferenc (1801-1877) nógrádi birtokos, megyéjének 1832-től al-, majd 1839-1846 közt főszolgabírája, 1846-tól főpénztárosa. Liberális politikus. 1848-ban a füle ki kerület nemzetgyűlési képviselője, 1848 szeptemberében a magyar hadsereg országgyűlési biztosa, decembertől Hont, februártól Heves, majd 1849 márciusától Nógrád megye teljhatalmú kormánybiztosa, 1849 júniusától a hétszemélyes törvényszék bírája, majd honvédtiszt Komárom várában, amelynek a császáriak kezére történt átadása után itthon marad. 1861-től vesz újra részt igaz, csak megyei szinten - a politikai életben. 167. Prónay István Prónay József öccse volt (Vö. 140. sz. jegyzettel). 168. Pulszky Ferenc (1814-1887) felesége révén gazdag földbirtokos és író, a reformkorban az ellenzék vezérkarához tartozó politikus; 1848-ban előbb Kossuth pénzügyminisztériumának,