Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

majd Bécsben a király személye körüli minisztériumnak államtitkára. 1848 végén az OHB-ban az ipari és kereskedelmi ügyek intézője. Windisch-Grätz betörése után Angliába megy, ahol 1849 február végétől a magyar kormány diplomáciai képviselője lesz. Világos után emigrációban marad, majd 1866-ban hazatérve, Deák híve és 1867-től a Deák-párt képviselője lesz. 1869-ben a Nemzeti Múzeum igazgatójává nevezik ki. 169. Szontagh Sámuel (1810-1889) ügyvéd, kisszalatnyai földbirtokos, 1843-1848 közt Nógrád megye főútbiztosa; 1848-ban nemzetőrtiszt, majd honvédkapitány, illetőleg őrnagy, egyideig pedig a váradi vésztörvényszék bírája. Világos után sikerül elmenekülnie aradi fogságából, és mivel idézésre sem jelenik meg a hadbíróság előtt, halába ítélik. Emigrál, majd 1862-ben hazatér és kegyelmet kap. A későbbiekben tőzsdei ügynökként és bankszakértőként tevékenykedik. 170. Benyitzky István mohorai földbirtokos volt. 171. Kuhinka (másképpen : Gajári) Ferenc nemesi származású ügyvéd. 172. Károlyi János (1810-1892) középbirtokos, nagy múltú nemesi család sarja. 1842 és 1846 között másod-, majd az 1846. évi tisztújítástól 1848 május 22-ig első alispán. Ekkor lemond tisztségéről, mint két hónappal később az országgyűlési követségről is, amelyre 1847-ben, mint a konzervatív párt megyei képviselője lett megválasztva. Az 1860. évi Októberi Diplomát követően válik újra aktívvá, 1861-től a 70-es évek végéig többször képviseli ismét megyéjét, mint ellenzéki képviselő a törvényhozásban. 173. Török Sándor podrecsányi földbirtokos, 1861-ben Nógrád megye alispánja. 174. Plachy Tamás jómódú mohorai földbirtokos, 1848 előtt Nógrád tiszteletbeli alügyésze. 175. Gróf Andrássy Gyula (1823-1890) nagybirtokos, a reformkorban ellenzéki főrend. Az 1847/48-évi diétán Zemplén követe, 1848-ban főispánja, majd a megyei nemzetőrség parancsnoka, a tavaszi hadjárat idején Görgey egyik segédtisztje. 1849-ben a Szemere-kormány Konstantinápolyba küldi követnek. 1851-ben a császáriak távollétében halába ítélik. 1858-ban amnesztiával tér haza, 1861-ben Deákhoz csatlakozik. Mind ekkor, mind az 1865. évi országgyűlésen Sátoraljaújhely képviselője, 1865-ben a képviselőház egyik alelnöke, a kiegyezést megszövegező bizottság tagja. 1867-1871 közt a kiegyezés korának első magyar miniszterelnöke, 1871-1879 között a monarchia külügyminisztere. E funkciójában érte el 1878-ban a berlini kongresszuson, hogy a nagyhatalmak a monarchiát bízzák meg Bosznia—Hercegovina megszállásával; 1879-ben ó hozta tető alá a német birodalom és a monarchia kettősszövetségét. 176. Lónyay Menyhért (1822-1884) beregi földbirtokos és kiemelkedően képzett közgazdász. 1843-ban Bereg megye országgyűlési követe. Közpolitikái tekintetben Eötvös centralista csoportjához húz, közgazdaságilag inkább Széchenyianus. 1847-ben ugyancsak Bereg követe, az 1848/49. évi nemzetgyűlésen a beregszászi kerület képviselője. 1849-ben békepárti, Szemere kormányának pénzügyi államtitkára. Az összeomlás utan emigrál, de mivel kegyelmet kap, már 1851-ben hazatér. A neoabszolutizmus idején közgazdasági téren működik. 1858-ban az Akadémia elnöke lesz. 1865-től a kiegyezési tárgyalások előkészítésében a fő gazdasági tanácsadó szerepe jut néki. 1867-ben Andrássy-kormany magyar, majd 1870-ben a monarchia közös pénzügyminisztere lesz. 1871-ben Ferenc József grófi ranggal ruházza fel. 1871-1872 közt magyar miniszterelnök. Mint a Deák-párt kisebbségi szárnyának vezetője, ellenzi a fúziót, de népszerűtlen gazdaságpolitikája miatt, amellyel pedig a dualista Magyarország pénzügyi rendszerét is megalapozta, alulmarad. 177. Gorove István (1819-1881) Temes megyei földbirtokos, a reformkor liberális ellenzéki politikusa és közírója, az 1840-es évek elejétől a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1846-tól a Védegylet igazgatója, 1848-ban az orczyfalvi kerület (Temes megye) országgyűlési képviselője, aki elsőként szorgalmazta a magyar szövetséget Németországgal. Egyidejűleg a képviselőház egyik jegyzője. 1849-ben a békepárttal tart. Emigrál, távolléteben halába ítélik. 1861-ben — amnesztiával élve - hazatér, és mint az 1861. évi országgyűlés egyik temesi képviselője Deák-párti politikát folytat. 1867-ben miniszter Andrássy kormányában, posztját azonban, tiltakozásul az antiliberális tendenciák erősödése miatt, odahagyja. 178. Csengery Antal (1822-1880) publicista, politikai, nemzetgazdasági és történetíró. Az 1843/44. évi országgyűlésen gr. Zichy Ferenc bihari főispán megyeileg kirendelt írnoka. 1844 után az úgynevezett centralistákhoz csatlakozik, sőt Szalay László után sajtójuk: a Pesti Hírlap szerkesztője lesz. 1848-1849-ben Szemere egyik belügyi tanácsosa a minisztériumban, a szervezési ügyek szakértője. Az önkényuralom korában írásból él. 1861-ben a bihari kerület nemzetgyűlési képviselője és ettől kezdve a Deák-párt egyik leghatásosabb, legrutinosabb közírója, egyúttal kulisszapolitikusa. 1868-1878 között a nagykanizsai kerület képviselője. 179. Ld. a 92. sz. jegyzetet. 180. Felírási. 181. Egyesülésének. 182. Zűrzavar. 183. Birodalmi tanács. 184. Bittó István (1822-1903) Pozsony megyei földbirtokos. 1848-ban a dunaszerdahelyi kerület nemzetgyűlési képviselője. Világos után előbb emigrál, de már 1851-ben hazatér. 1861-ben és 1865-1867-ben egyaránt Deák-párti képviselő, 1869-ben a képviselőház alelnöke, 1870-ben a közösügyi magyar delegáció elnöke, utána igazságügyminiszter. 1872-ben a képviselőház elnöke, 1874-ben miniszterelnök. Az ő kormányzata alatt kezdődött el a fúzió előkészítése, de mivel több kérdésben, így a megyei autonómia ügyében, nem értett egyet Tisza Kálmán törekvéseivel, 1875 elején beadta lemondását. Politikai téren ezután csak mint képviselő, illetőleg mint főrendiházi tag tevékenykedett. 185. Okolicsányi Miksa. 186. Révay Gusztáv.