Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

B. Alispánságom idejében többször mentem be Pestre, részint, hogy a Belügy ministerrel érintkezhessen!, részint hogy Deák Ferenc nézeteit, terveit kikérjem. Ily egy alkalommal több tekintélyes képviselő és minister, Andrássy, 17S Lónyai, Eötvös József, Szent­iványi Károly, Gorove István, 177 Csengery Antal 178 s.t.b. jelentek meg Deáknál. Én észrevéve, hogy itt bizalmas értekezés készül, távozni akartam, okul a készülőben levő értekezést hozván fel. Deák azonban letartott, mondván: hiszen te egy megye élén állsz, itt pedig a megyék mikénti rendezését beszéljük meg. Miről tájékozást szerezve, ott ma­radtam. S midőn Wenkheim Béla 179 belügyi minister is megérkezett, a tanácskozás kez­detét vette. A megye helyhatósági önkormányzatát egyhangúlag szükségesnek tartották, de az ez­zel járó, eddig gyakorlatban volt jogokat némelyek korlátozni, mások, különösen Szent­iványi Károly, különösen political tekintetben csekély megszorítással fenntartandónak tartotta (sic!), veszélyesnek állítva, hogy a megye minden ministeri rendeletet feltétlenül végrehajtani köteles legyen. Tehát legyen egyszeri representacionalis 1 80 joga, ha a rende­letet törvénybe ütközőnek tartja. Azonban, ha ezen felterjesztésre a szakminister rende­letét az összes ministerium fenntartja, az végrehajtandó legyen; kivételével az adó és kato­nai ujoncállitási ügyeknek, azon esetben, ha ezek az országgyűlés által nem lesznek meg­szavazva, bármi rendeletek végrehajtása tényleg megtagadtathassanak. Midőn Szent-Iványi ezen véleménye, ha jól emlékszem, Csengery Antal által ellenezte­tett, én közbevetőleg azt mondtam, hátha parlamentalis absolutismus lesz. Erre Deák Ferenc felém fordulva, jól emlékszem, ezeket mondotta: Micsoda fogalmad van neked Magyarországban a parlamentalizmusról, s annak parlamentális kormánya tagjairól; létez­hetne e oly hazafiatlan kormány csak egy percig is, mely ezt megtenni merészelné? Elhall­gattam akkor, de ha most élne a Haza bölcse, hiszem, elismerné aggályom helyességét. Bár igaz az is, hogy ha ö, Deák élne, mai napig sem volna lehetséges azon bűnös szellem­nek virágzása, mely az uralomért minden tisztességet, erkölcsöt, becsületet, törvényt fellebbezhetetlenségével összetipor, és még gaztett, aljasság, becstelenség sem szolgál aka­dályul, hogy hatalmát bitorolhassa. Andrássy Gyula ministerelnök a Svaici Kantonokat ajánlotta például, mit Deák lehetet­lennek tartott, mert ugy mond, azok midőn a szövetségbe állottak, külön külön bizonyos jogoknak továbbá is gyakorlását tartották fel maguknak, a megyék pedig ilyen különböző jogoknak gyakorlatával fel nem ruházhatók, mert azok egysége képezi az országot, tehát egyformán kormányzandók is. Ő szerinte tehát a ministerium utasítandó, hogy az 1848. évi XVI. tör. 1 § szakasza rendelkezése szerint a megyei szerkezetnek rendezéséről népképviselet alapján egy tör­vényjavaslatot terjesszen az országgyűlés elébe. Addig pedig a megyei helyhatósági önkor­mányzat a most hivatkozott tör. 2. § szakasz értelmében gyakoroltassák. S ezzel a tanács­kozás véget ért. Ezen időtől számítva 31 év zajlott le. Életbe lépett egy ideiglenes törvény, többszöri módosítással, és Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt ugy nevezett közigazgatási bizott­mány, s ez utóbbi a Tisza hatalom fenntartására, mely a megyei önkormányzati jogokat teljesen magához ragadta, semmivé tette, ma is mint Tisza virág díszlik. De a megyék ren­dezése elmaradt, autonómiája elposványosodott, a Tisza Kálmán gyűlölt időszakának di­csőségére, és az 1875. évben a balpárt s Deák párt keresztülvitt fusiójának 181 sajnálandó emlékére, mi, mint Deák nevezte, nem fusio, de confusio 1 82 volt, mert midőn Tisza 1875. év febr. 3-án ministeri programbeszédjében azt mondotta, hogy az 1867. iki XII. törvény csak az osztrák Reichsrat 183 béegyezésével módosítható (mi közjogunk elleni absurdum), csak a vak nem láthatta, hogy Tisza szándéka egyedül a hatalom megszerzése. Deák Ferenc is azt mondotta Tisza programbeszédjére: Lássátok, ez az ember maga sem tudja, mit akar, üres szavak, mit sem értek belőle, de azt látom, hogy minister akar lenni min­den áron, és ezt el fogja érni, mert nálunk azokból is ministerek lesznek, kik sohase gon­doltak arra, hogy ily Méltóságra jussanak. Midőn pedig Tisza minister lett, élceinek egész özönét árasztotta a bihari győzőre, mondván: ha Tiszát szeretitek, hát süssétek meg, de vigyázzatok, mert a fusio nem fenékig tejfel. Ugy ne járjatok Tiszával, mint az egykori gazda a cigánnyal, kit midőn munkára fogadott, a cigány kikérte a reggelit, ebédet, vacso­rát egyszerre, hogy azután egész nap dolgozhasson; de mikor a vacsorát is megette, azt mondotta a gazdának: Bolond az uram, aki vacsora után is dolgozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom