Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

Deák e meséje teljesült. Tisza jó lakott, a nemzet éhezik, bár Tiszával egészen jólakott. De a fusionak alapja sem volt. Mert a Bittó

184 Ministeriumnak a kellő többsége megvolt, tehát a fusio, különösen a Tisza Kálmán program beszédje után, melyben azt az absurd elméletet állította fel, hogy az 1867. évi XII. törvénynek módositása csak a Bécsi Reichsrat beegyezésével történhet, tiltva is volt. A királykoronázáson jelen voltam. A honvédelmi ministerium akkori hivatal helyiségének ablakából néztem, amely alatt átvonult a király az eskü térre, ahol ismét megjelenvén, egész gyönörrel hallottam a király esküjét: az ország törvényeit és alkotmányát meg és fenntartom és mások által is megtartatom. Az eskü letétele után az egész menet a Váci s Dorottya utcán át érkezett a dombhoz, melynek magaslatán a király a hat vágást megtette, annak jeléül, hogy bárhonnan jöjjön az ellenség, az országot meg fogja védelmezni. Ezen domb az országban levő várromok földjeiből volt építve. Én mint alispán, Nógrád, Fülek, Szanda, Hollókő, Kékkő várromok s épségben levő Gács vára környékéről szállítottam földet a domb építéséhez. Az országos bandérium tagjait akkor légdalibb, fiatalabb egyéneiből választottam ki, névszerint Szentiványi Oszkár, Szakái Barna, Veres Istvánt, kik a Megye levéltárában jelenleg is kegyelettel őrzött Bocskay harcizászló alatt vettek részt. Ruházatok a Mátyás király fekete seregének egyenruhájához hasonlított, halálfővel a kalpagon. * * * A. Első alispánságom alatt a Deákpárt s balközép 1867 április 25-től egész 1871 december végéig folytonos harcban volt, de egyetlen egy eset kivételével mindig a Deákpárt többsége határozott. * * * B. A megyei lemondott vagy halálozás által megüresedett tiszti állásokra a helyettesítés vagy választás esetében a Deák pártiaknak volt előnyök, de esetleg ha a balpárti pályázó kifogástalan jellemű s képzettebb volt polgártársánál, az is megválasztatott, tekintettel arra, hogy ez által a Deák párt száma ne kevesbedjék. De ez eset is csak az alantas tiszti állásnál fordult elő, a fő tiszti állásokba azonban mindig a Deák pártiak választattak, vagy a gyakorlat szerint a főispán által helyettesittettek, tekintettel a kifogástalan jellem és szakképzettségre. Négy évi s 8 havi alispánságom alatt a helyzet kellemes volt. A politicai vélemények különbsége a társadalmi viszonyokat nem érintette. Tiszttársaim, kiknek nagy része egykorbeli barátaim voltak, iránya az összetartás s összhangzó munkásság volt. De mert mindig vannak kivételek, én a köz érdekében ily esetekben szigorú, de bár mindig igazságos is voltam, a központi tiszttársaknak egy része, 0. M.

185 másodalispán és R. G. 86 főjegyző vezérlete alatt Gróf Forgách József főispán előtt panaszt emeltek állítólag tulszigoruságom miatt. A főispán azonban kijelentette egész határozottsággal, hogy ismeri eljárásom minden mozzanatát, s igy tudja is, hogy a szigort csak oly esetekben alkalmazom, midőn a gyors eljárást a közérdek követeli, ez a késedelem beigazolt, tehát csakis a kötelességemet teljesítem, midőn a szigort alkalmazom. De különben is rossz helyen járnak az urak, mert a főispán az alispánok, egyátaljában a megyei tisztviselők felett bíráskodási joggal nem rendelkezik, a törvényhatóság feladata s kizárólagos joga levén a megyei tisztviselők eljárása feletti bíráskodás; ajánlom az alispán intézkedése irányábani engedelmességet. A főispán válaszát ugy értelmezték a panaszosok, hogy az utasítás arra, hogy panaszokat a legközelebbi közgyűlés elibe terjesszék. Akadt is a megyei bizottsági tagok között egy ügyvéd, Bodnár István, ki vállalkozott bepanaszolni eljárásomat, nevezetesen hogy: a megyéhez érkező leveleket, legyen az közigazgatási vagy törvénykezési, én bontom fel, s különösen a váltótörvényszék megkereséseit, melyek alapján én küldöm ki a szolgabirákat a végrehajtások foganatosítására;