Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

B/30. 145. sz. - A levél eredetijének holléte ismeretlen; a Frideczky ellen később megindított vizsgálathoz emelték ki az OHB irattárából, és a többi, ugyanilyen célra felhasznait dokumentummal együtt nyoma veszett. 49. Kossuth bejelentése olvasható a Közlöny 1849. január 16.-i számában, valamint Barta István [szerk.J: Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén, Második rész, Bp., 1953, (Kossuth Lajos Összes Művei, XIV. k., Kossuth Lajos 1848/49-ben, IV. k.) 63.1. 50. A jegyzőkönyvet közli Beér—Csizmadia i.m. 351.1. 51. Közli Barta i.m. 83-84.1. 52. Kinevezésükre ld. uo. 142.1. 53. Görgey István i.m. 124-134.1. 54. A proklamációnak egy Frideczky sajátkezűleg írt magyarnyelvű példányát, pontosabban annak impurumát ld. MOL, Görgey es. lt. (P 295). Görgey Arthur iratai, Görgey kiáltványainak kéziratai, B/2. - Frideczky nem is tulajdonította magának a kétes hírű proklamáció szerzőségét, de azt sem cáfolta, hogy köze volt a kiadott szöveg megszületéséhez. Vitális Mór nyugalmazott törvényszéki bíró 1898-ban (levele kelte: Ipolyság, 1898. szeptember 14.) felvilágosítást kért tőle, hogy a kiáltványt tulajdonképpen ki fogalmazta, „mert vita tárgyát képezi - a vitatkozók egy része Ballagj Mórt, másik része Környei Pistát, a harmadik pedig téged állít szerzőnek." Frideczky válasza: „Ballagi Mór emlékezetem szerint ott nem volt. Kömyeinek még a nevét sem hallottam, de nem is ismertem. A proclamatio (kiáltvány kibocsátását, tartalmát s alakját egy megelőzőleg tartott katonai tanácskozás Görgey indítványa szellemében állapította meg. A proclamatio fogalmazására vonatkozó kérdésedre csak azt válaszolhatom, hogy arról még életben lévő, általam igen tisztelt s hazafi érzelmei tekintetében tudomásom s meggyőződésem szerint kifogástalan jellemű Görgey Arthur tábornok, vagy ennek fivére, Görgey István adhatnak teljes (kiemelés tőlem - V. J.) felvilágosítást." (A fenti levelet, illetőleg az utóbbi fogalmazványát ld. MOL, Adorján-Szeleczky es. lt. P 2025, 15. t. No. 509.) - Frideczky tehát nem állítja, de nem is tagadja a formulázásban játszott szerepét; ehelyett a kérdezősködőt a Görgeyekhez utasítja, akik feltételezése szerint a proklamáció létrejöttének összetett és bonyolult történetét minden vonatkozásban ismerhetik, és ezért a leghitelesebben nyilatkozhatnak róla. 55. Közlöny, 1849 ápr. 22. 56. Frideczky elszámolásait, résznyugtátit, az említett január 28-i végelszámolást is ld. MOL, Görgey es. lt. P 295, B/50. 57. Nem ismerjük e levél eredetijét; létezését bizonyítja azonban az, hogy Almásy Pál, a képviselőház 1849-re megválasztott elnöke, ismertette a ház 1849. április 5-i ülésén. - Vö. Közlöny, 1849. április 10. 58. Minderre ld. Közlöny, 1849. április 22. 59. Uo. 60. Közlöny, 1849. december 28. és 30. 61. Uo. 1849. január 24. 62. Uo. 1849. január 28. 63. A vita részletekbe menő ismertetését adják a Közlöny 1849. február 10-i és 11-i számai. 64. Közlöny, 1849. március 1. 65. A február 27-i és 28-i vita olvasható a Közlöny 1849. március 1-i és 2-i számaiban. 66. Uo. és Közlöny, 1849. március 4. - Az eredeti választmányból Irányin kívül csak Horváth Boldizsár és Farkas Károly tartózkodtak Debrecenben. A március 1-i választás folytán a választmány új tagjai Kállai Ödön, Halász Boldizsár, Madarász József, Dobolyi Sándor, Dedinszki József és Boér Antal lettek. (MOL. Archívum Regnicolare, Lad. XX. 22. Fase. 2 A No. 877.) Az egy Boér Antalt kivéve, bár ő is a baloldallal rokonszenvezett, valamennyien a radikálisokból kerültek ki. Formálisan a baloldal elsöprő győzelmének tűnhetne ez. Valójában arról volt szó, hogy ebben az általa piszkosnak tekintett munkában a jobboldal, de a jobbközép sem kívánt részt vállalni, és a választással eleve a baloldalra szándékozott hárítani az eljárás esetleges ódiumát. 67. Közlöny, 1849. március 22. 68. Ld. MÓL, Archívum Regnicolare Lad. XX. 22. Fase. 3 E No. 1. és No. 2. Ezek szerint az összeírás időpontjában Debrecenben 278 képviselő tartózkodott, a hivatalosan lemondottakat nem számítva tehát 141-en hiányoztak, közülük azonban 13 érvényes engedéllyel, 2 házkiküldöttként, 2 katonatisztként, 2 külföldi kormánykiküldöttként, 22 kormánybiztosi minőségben volt távol, 4 betegen feküdt, 1 pedig Bécsben raboskodott. Ház küldöttnek Batthyány Lajost és Deákot, külföldi kormánykiküldöttnek Teleki Lászlót és Irinyi Józsefet vette. A 22 kormánybiztos közül 6-nak a megbízását lejártnak vagy aktualitását veszítettnek tekintette. Ily módon csak 95, illetőleg a fenti hat kormánybiztossal együtt csupán 101 képviselő távollétére nem talált mentséget az összeírás. Érdekes, hogy a konskriptorok Frideczky küldetését még érvényben levőként tartották számon. 69. Vö. Közlöny, 1849. március 25. ill. április 10. - A jelek szerint maga az igazoló választmány sem teljesen volt meggyőződve javaslatának helyességéről. A kibontakozó vita hatására március 26-án újabb ülést tartott. Ezen a következő - a ház további, az egyes személyek körül támadó vitában érvényesített, személyekre konkretizált - határozatot hozta: Távolmaradás és ennek igazolatlansága címén kitörlendő 64, engedélyek nélküli távozás miatt lemondottnak tekintendő 4, az engedélyezett időnél tovább, mindeddig tartó elmaradásának, illetőleg az elmaradás igazolása elmulasztásának címén mandátumát veszti 13 képviselő, köztük Frideczky. Igazolandónak véleményezett 51 követet; 14-et 15 napon belül történő megjelenésre vagy távollétének igazo-