Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

Jegyzetek A ,8zabálytalan emlékirat szerzője' című bevezetőhöz 1. Nagy Iván levele Frideczky Lajoshoz; Horpács. 1891. szept. 14. - Magyar Országos Levéltár, (a továbbiakban; MOL) Adorján-Szeleczky cs. levéltára (P 2025). 15. tétel, No. 503/11. 2. Nagy Frideczkyhez; Horpács, 1891. szept. 30. - Uo. No. 503/10. 3. Nagy Frideczkyhez; Horpács, 1891. okt. 14. - Uo. No. 503/9. 4. Nagy Frideczkyhez; Horpács, 1891. okt. 22. - Uo. No. 503/8. - E levélből értesülünk arról, hogy az érintett iratok egyike Deák Ferencnek a Vörösmarty-árvák felsegélyezésére szólító levele volt. Nagy ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a múzeum már birtokolja ugyan Deáknak „Plachy Zsigmondhoz intézett" hason tartalmú és kiállítású levelét, „de már épen ennél fogva nagy becsű az is a jövendőre nézve tudni: kik voltak a felszólítottak' . 5. Jegyzéküket Id. uo. No. 507. - Az „i>af "-ként feltűntetett dokumentumok között több 17. szazadból származó latin nyelvű kézirat található. 6. Vö. Nagy levele Frideczkyhez; Horpács, 1892. nov. 2. 7. Nagy Frideczkyhez; Horpács, 1893. jan. 30. - E levélből kiderül, hogy Frideczky az 1848/1849. évi „hadviselés szereplőire" vonatkozóan nyilvánított véleményt. Mivel Nagy reagálása nem csupán 1848/49-i személyes ténykedésére tartalmaz adatokat, hanem arra is világot vet, hogyan ítéli meg az adott időben részint a forradalom és szabadságharc egyes kérdéseit, részint saját kora uralkodó politikájának lényegét; a vonatkozó részeket idézzük belőle. 1848/49-el összefüggésben az alábbiakat mondja: „Én - dacára, hogy a Drávától, igazabban Légrádtól kezdve a Temesvári aug. 9-ki ütközetig pars lévén, dacára, hogy Tácnál Philippovics és Roth lefegyverzésénél jelen voltam, és Görgeyt mint nemzetőri parancsnokot láthattam volna ott és utóbb Pahrendorfnál, mert az Austriába történt második bemenetel és visszajövet élkor esőben egész éjen át a Brucki hidat őriztem, soha Görgeit nem láttam; azután Erdélybe jutván, soha nem láthattam; én őt - a többivel együtt ott árulónak tartottam, mert hát infascionálva voltunk a tendentiosa informatiok ködétől. És dacára, hogy Budapesten lakva, ismeretségébe jutottam Pista testvérének, csak is 1888 évi június vagy júliusban Pestről a hajón Esztergomba utazva lett alkalmam Pista öccse által magamat neki bemutattatni, és vele egyedül Visegrádig utazni és beszélgetni, kijelentvén bevezetésül előtte, hogy én is egyike voltam azon balgáknak, kik árulónak tartották, de megismerve Pragmatice a valódiságot, hódolok előtte. És tanultam tőle; ő is sok olyant hallott tőlem, hogy azt felelte, no ezt nem tudtam, nem hittem volna. Mindezt azért hoztam fel, hogy igazoljam (most tán úgy kellett volna írnom, hogy constatáljam, mert most így beszélnek, creál-nak stb.), hogy mondom - igazoljam azt, hogy én is Görgeit tartom nagy embernek, - az önkénytes száműzött öreget pedig egy hiú, eszefogyott, nyughatatlan léleknek. Jól írád, hogy miként G. 1st. bebizonyítá, bőrét féltve magát kívánta őriztetni. Na, de ez is elmúlt. Elmúlik a többi is velünk együtt, és a vén föld megrázván magát, majd teremt más bogarakat, kik ismét civódhatnak és csinálhatnak új bolond franciás parlamentet, meg ismét más dolgokat". És napjairól megvető véleménye: „Ez a mi parlamenti comoediánk remekül egyengeti útját az absolutismusnak, a társadalmi mai élet pedig az anarchismusnak". 8. Ld. minderre Frideczkynek Lambergre vonatkozó feljegyzései művét, amelyben egyértelműen fogalmazta meg a fentieket. - MOL, Adorján-Szeleczky család levéltára (P 2025), 15. tétel, No. 504. 9. Vö. Nagy Iván Frideczkyhez; Horpács, 1893. március 6. Uo. 15. tétel, No. 503/5. - Nagy buzdításképpen hivatkozik Kácskovics Lajosra, aki „két ujjnyi vastagságú folio kötetben" írta meg élete és kora történetét. Majd - ismét Frideczkynek szánva - sajnálkozik azon, hogy Kácskovics, aki 1848/49-ben Frideczky követtársa volt a nemzetgyűlésben, a két nevezett év azon eseményeire, „mik személye részvételén kívül estek ... ki nem terjedt, pedig mások (ti. kik részt vettek) hallomásából is tanulságos és felvilágosító adatokat lehetett volna leírnia". A megörökítésre méltó adomákból pedig idéz is egyet: mikor Tihanyi Ferencet megválasztották alispánnak, Voxith Horváth Károly, egyidőben megyei főügyész, a Balassa-családnak mindvégig teljhatalmú megbízottja, a Gyarmati Kaszinó építője azt mondta neki: „gratulálok tekintetes uram, noha nem az én szavazatommal választották meg". 10. Nagy e Horpácson, 1893. április 15-én kelt levelét ld. uo. 15. tétel, No. 504/4. 11. Nagy levele uo. 15. tétel, No. 503/3. 12. E mentegető levél uo. 15. tétel, No. 503/2. 13. Minderre ld. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal, C-Gy, 3-4 Pest, 185Ï, 272-273.1. 14. Tereske úrbéri tabellája megtalálható: MOL, Helytartótanácsi lt. Departamentum Urbariale (C 59), Úrbéri tabellák, Nógrád megye, 217. sz. alatt. 15. Vö. MOL, Archívum Palatinale, Conscriptio regnicolaris art. VII. 1827. ordináta 1828-1832 (N 26). Comitatus Neogradiensis No. 234. - Tereske összeírását 1829. január 17-én Zmeskal Gábor megyei és Fancsali Joob Frigyes külső konskriptor írták alá. 16. E következtetést két körülmény is alátámasztani látszik. 1852-ben, az 1847 végén létező úrbéres jobbágy- és zsellértelkek összeírásakor Tereskén a földesurak szerint 37 2/4 jobbágy- és 17 zsellértelek, a községi elöljárók szerint viszont 27 2/4 jobbágy- és 70 zsellértelek étezett. A március 24-én kelt összeírás, amely egyébként a jobbágy- és zsellér családok számának, egy-egy telek terjedelmének, valamint az egyes földesurak birtoknagyságának megjelölését egyaránt