Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

töttek, és az elnök az április 22-i ülésen bejelentette, hogy a legtöbb voksot — 91-et Darvas Antal, a szikszói kerület képviselője kapta.

74 Frideczky — bár Debrecenben volt — hallgatott. Mi egyebet tehetett volna, hiszen az igazoló választmány előtt becsületszóra tett nyilatkozata a teljes igazságnak csak a felét tartalmazta. Mert nem cimborált ugyan az ellenséggel, de — amit ezt emlékirataiban bevallja - barátai tanácsára valóban járt Majthényinél! Nem hódolásra jelentkezett, csupán Majthényi kifejezett kívánságára kereste fel a császári biztost. Ügye nemcsak azért egyedülálló, mert egyetlen más képviselő igazolásának kérdése se bizonyult annyira bonyolultnak és kavart fel akkora hullámokat, mint az övé. Az 1848. évi törvényhozás nem egy tagja állt át az ellenséghez, ajánlotta fel szolgálatait, vagy legalábbis vetette alá magát az osztrák hatalomnak. Olyan is akadt, aki ellen bírósági eljárás indult az ellenséggel való szövetkezés miatt.

75 Frideczky esete azért rendhagyó, mert egyetlen volt az 1848-as honatyák közül, aki ellen a parlament rendelt vizsgálatot! Darvas, aki talán még az átlagnál is csendesebb és passzívabb volt a törvényhozás termében, a Frideczkyvel kapcsolatos összes dokumentum birtokában indult — feltehetően április végén — Nógrádba, ahol persze hamar szétfutott a nyomozás híre. Követte őt maga Frideczky is, nyilvánvalóan azért, hogy önmaga mellett szóló tanúkat szerezzen, illetőleg dokumentumokat gyűjtsön vagy szerkesztessen. Az április 20-i határozat megszüntette a róla hozott március 23-i, illetőleg április 5-i, egymást nem fedő házhatározatokból következett helyzet felemásságát, hiszen a reá vonatkozó, a következő nap felolvasott, elfogadott és hitelesített jegyzőkönyv már egyértelműen szögezte le: ,JMivel több képviselő szerint Frideczky Lajos a nógrádi cs. biztosnál hódolatát nyilatkozta, e vád hivatalos eloszlatása előtt a Ház őt visszafogadhatónak nem találta, ezért e körülmény kinyomozására vizsgálatot rendel."

16 Frideczky tudomásul vette, hogy felfüggesztették, hogy ügyének parlamenti lezárásáig nem élhet képviselői jogaival, ezért távozásához nem is kellett a ház jóváhagyását kérnie. Tőle magától tudjuk, hogy Darvas május 24-e előtt kész lett a vizsgálattal. Május 27-én ugyanis többek közt ezt közölte Almásy házelnökhöz írt levelében, tájékoztatva őt arról is, hogy Darvas informálta a vizsgálódás eredményéről. Frideczky ennek alapján felhívta Almásy figyelmét arra, hogy ezek szerint a kihallgatott több mint 20 tanú közül 6 úgy vallott, hogy Frideczky „meg nem hódolt" a bitorló Majthényi császári biztosnak, az ellenkezőjét állító többi tanú viszont csak bizonyíthatatlan hallomásra építi vallomását. Ezek után — jelenti ki Frideczky — abban a biztos reményben várja a ház határozatát, hogy annak szempontjai az igazság és a méltányosság lesznek, és hogy a törvényhozó testület „hova elébb ki fogja felettem mondani az ártatlant", alkalmat adva ezzel a rágalmazóval történő leszámolásra is. Felhívta a figyelmet Danielisz főintendáns csatolt nyilatkozatára, amely alátámasztja az ő Darvasnak adott saját nyilatkozatát, és amely tanúsítja, hogy ott, ahol közérdek forgott kockán, személyével nem törődve, „eréllyel, hivséggel, többször életveszély közt" munkálkodott. Danielisz igazoló levelét Darvasnak is megküldte ugyan, mégis kéri Almásyt, hogy ha netán Darvas nem kapta azt kézhez, akkor a mellékelt példányt kézbesítse hivatalosan néki az iratokhoz csatolás végett. Danielisz főintendáns hitelesített másolatban mellékelt igazoló iratában csupa jót mondott FrideczkyrŐl. Leszögezte, hogy Frideczkyt 1849 januárjának legveszélyesebb perceiben bízta meg Görgey az „útjába eső minden álladalmi s hatósági hadi pénztárakba található pénzöszletek általvételével", amelyet pontosan teljesített; majd „a zordon tél viszontagságai által ruhátlan állapotba helyhezett Honvédeink lábbeli felszerelésével" ő maga bízta meg; Frideczky pedig, annak ellenére, hogy az ellenség január 18-án elfoglalta Nógrádot, adott szavát és becsületét többre tartva életénél, „majd egész Február végéig felszerelésérül Honvédeinknek gondoskodott, s minden cikkeket, mik az álladalom részére vásároltattak. . . Nógrádból folyvást és tökéletesen a magyar táborba elszállított, s így minden álladalmi javakat, melyeket a bitorlók hatalma Nógrádban talált, gondosságával megmentette". Külön kiemelendőnek tartotta Danielisz Frideczky „ügyességét, mellyel az ellenség tábora élelmezésére vett és hajtott marhákat útjokban lefoglalván, azokat mind a magyar táborba kisértette, s ez által seregünk élelmezését is igen elősegítette", a kezelésére adott pénzekről pedig pontos számadást készített". Danielisz egy kissé megszépítette Frideczky tevékenységét, amikor úgy fogalmazott, hogy majdnem egész február végéig gondoskodott a hadtest katonaságának felszereléséről,