Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

hiszen a sereg ekkor már - a nagy északi kanyart megtéve — Kápolnánál csatázott. Állítása legfeljebb abban az értelemben hihető, hogy a Frideczky által biztosított felszerelési cikkek csaknem február végéig elengendőnek bizonyultak a honvédek számára.

77 Darvas a nyomozati iratokat — a vizsgálathoz megkapott dokumentumokkal együtt — már csak Szegeden, a július 21-i ülésen tudta a ház új elnökének: Palóczy Lászlónak benyújtani. A megfogyott törvényhozó testület az igazoló választmányhoz tette át azokat. Döntés azonban már nem születhetett Frideczky mandátumáról: az ügy felvételére fontosabb dolgok miatt sem Szegeden, sem Aradon nem kerülhetett sor. Augusztus 11-én a kormány feloszlott, a ház szétszéledt, a Darvas-féle vizsgálati iratok pedig, más országgyűlési anyagokkal együtt, elpusztultak vagy elkallódtak. Igy konkrétan nem is tudható, hogy Darvas milyen következtetésre jutott. Frideczkyre mint felfüggesztett nemzetgyűlési képviselőre szakadt rá az önkényuralom. Gyakorlatilag a szabadságharc tragikus vége szüntette meg a veszélyt, amely Frideczkyt a forradalmi hatalom oldaláról fenyegette. Hiszen nyilvánvaló, hogy ha a parlament Darvas jelentése alapján vétkesnek találja, akkor hazaárulás vádjával vésztörvényszéki, de legalább is büntetőeljárást indítanak ellene. Ám ezt a veszélyt egy másik váltotta fel. Az osztrák minisztertanács 1849. augusztus 16-i határozata értelmében a császári hadbíróságoknak büntetőeljárás alá kellett vonniuk többek között a forradalmi hatalom valamennyi kormánybiztosát és parlamentjének minden olyan képviselőjét, aki részt vett az április 14-i trónfosztó határozat meghozatalában, illetőleg azt követően is képviselő maradt. Haynau, az ország teljhatalmú ura, október végén ilyen értelemben szólította fel jelentkezésre az érintetteket. Frideczky megint csak nehéz dilemma elé került. Soha nem volt kormánybiztos, hanem csupán Görgey felkérésére egy meghatározott feladat ellátásának vállalója, amelyet azonban annak idején a kormány is, a képviselőház is, jóváhagyólag vett tudomásul. Képviselő volt ugyan, mandátumának elismerése azonban március végétől kérdésessé vált, majd április második felében fel is függesztették azt. Ugyanakkor a Függetlenségi Nyilatkozat kimondásakor jelen volt, sőt képviselői jogait is gyakorolta, önmagára kötelezőnek tekintse-e hát Haynau parancsát? Végiggondolta a lehetőségeket, és ennek alapján, meg baráti tanácsra is, a jelentkezés mellett döntött. Hiszen a hatóságok az egykorú sajtóból, meg a kezükbe került irományokból tudomást szerezhettek arról, hogy április 14-e után is milyen szívóssággal igyekezett érvényesnek elismertetni képviselői mandátumát. Attól sem tartott indokolatlanul, hogy lesznek, akik a császári hatóságokat minderről és egyáltalán debreceni szerepléséről tájékoztatják. Novemberben feladta magát, és ellene is mozgásba lendült az eljárás gépezete. Ezúttal azonban nem hagyta cserben a szerencse. A hasonló ügyek miatt — de talán a hadbíróságnál talált jóakarói révén is — a vizsgálat elhúzódott, ítélethozatalra pedig nem került sor. Több mint 100 képviselőtársával együtt abba a vádlott-csoportba esett, amelynek az időközben „ejtett" Haynau, 1850 nyarán az eljárás beszüntetésével megkegyelmezett, illetőleg az uralkodónak kegyelemre ajánlott.

79 Minderről az illetékes vizsgálóbírótól július 30-án igazolást kapott azzal, hogy bántatlanul maradhat Tereskén. Főjegyzői tisztségéről még 1848-ban — képviselővé választásakor — lemondott. A neoabszolutista hatalomtól nem kért, de nem is kaphatott volna hivatalt. Átvette hát idős apjának eredetileg sem nagy, a jobbágyfelszabadítás folytán pedig alaposan megcsappant — 100 holdnál lényegesen kevesebb szántóból-rétből és néhány hold szőlőből álló — birtokának kezelését. Az önkényuralom első éveiben még gyanú fonta körül. Zaklatásoktól sem maradt mentes. Nemcsak házkutatást tarttottak nála, de barátja: Madách Imre ügyében félig tanúként, félig potenciális gyanúsítottként, újólag hadbíróság elé citálták.

80 „Jóakarót', amnesztiálása ellenére, apja halálával reá maradt jószágának zárolására is próbálták rávenni a hatóságokat. De aztán elcsitultak körülötte a hullámok. Szülei időközben kidőltek a sorból; testvér hiányában agglegényként éldegélt tereskei otthonában. Nagy Iván 1858-ban azt jegyezte fel róla, hogy „ágazata a benne kihalásnak néz elébe".

9,1 Magányából országos események lökték a közéletbe vissza. Recsegni-ropogni kezdett a neoabszolutizmus épülete, és a földrengés megelőzésére átmenetileg a megyei élet helyreállítása és az országgyűlés összehívása mellett döntött a központi hatalom. Frideczky éle-