„…úgy határozotta tekintetes vármegye…” - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 11. (Salgótarján, 1981)

STATUTUMOK

biztos, akár a lovasfutárok felszólítására, minden egyes ellenkező minden esetben 12 forintra, vagy ötven botütésre büntettessék. Ezt a büntetést azoknak is el keli szenvedniük, akik a Duna és Tisza mentén levő helyekről útlevél és egészségügyi biztosi engedély nélkül utazókat befogadnak, vagy bármi módon rejtegetnek, vagy őket házaik környékén bujkálni engedik. Ezért, nehogy valaki az ilyesféle utast (legyen az bár rokona) vendégül lásson, vagy rejtegetni merészeljen, a fent említett és a méltányosan kirovandó büntetések kihirdetése mellett az egészségügyi biztosok mindezeket tegyék közzé. Hatodszor: Noha ennek a megyének szegény adózó népe — különösen a hegyvidékiek és az Ipoly-folyón tul lakok, magukat alig tudják eltartani és az adót sem bírják fizetni, ha csak nem tudnak pénzt keresni fa- és cserépeszközök készítésével és azoknak a szomszédos, Duna- és Tiszamenti megyékben való elárusításával, nemkülömben sónak Tokajba, Szolnokra, vagy Szögedre való fuvarozásával; mégis bizonyos, hogyha a szegény nép a korábbi gyakorlatnak megfelelően a szomszédos megyékbe szabadon átmehet, akkor az a járvánnyal fertőzött helyeket valami kis haszon reményében felkeresve, a járványt magával hurcolja; ezért a fent említett egészségügyi biztosok ebből a megyéből senkit ki ne eresszenek, legyen az nemes vagy nemtelen, gyalogos, lovas, vagy szekérrel járó és bármiféle árút szállító és bármilyen okkal útnak induló, mindaddig, míg az illetők az elöljárók vagy aljegyzők által kiállított útlevelet fel nem mutatják, melyben fel vannak tüntetve a helyek, ahonnan jönnek és melyeken keresztül utaznak. Akik az említett útleveleket az egészségügyi biztosnak bemutatták, azoknak — a biztos által történt láttamozás után — az útlevelekben feltüntetett egészséges helyekre való utazását meg lehet engedni. Visszatérés alkalmával ugyanezeket az útleveleket fel kell mutatniok és igazolniuk, vajon csakugyan azokon a helyeken jártak-e, ahová az útlevél szól. Ezt a kérdéses helységek egészségügyi biztosainak láttamozásával bizonyíthatják: máskülömben a megyébe semmiképpen sem bocsáttathatnak be: sőt negyven napra vesztegzáró helyre kötelesek vonulni. Éspedig, akik Kosd, Rád, Nógrád, Tolmács, Jenő vagy Verőce felől jönnek, Verőce területén, akik Kürt, Kalló, Kökényes, Heréd, Lőrinci, Szántó felől, Pest és Heves megyéből jönnek, azok Lőrinci területén, akik pedig Sámsonháza, Verebély, Kisterenye, Nemti vagy Nóvák felé vezető utakon jönnek, azok Verebély község területén kényszeríttessenek a tartózkodásra és csak akkor léphessenek a megye területére és mehessenek haza, ha a vesztegzár idejét letöltötték. Ha ezt nem teszik, a nemtelenek 100 botütésre, a nemesek pedig 100 forint pénzbüntetésre és összes holmijaik elkobzására ítéltessenek. Hetedszer: Mostantól kezdve mindaddig, míg az Isten haragja nem mérséklődik és a szomszédos megyékben mindenütt elterjedt járvány veszélye meg nem szűnik, ebben a megyében, illetve a benne található vásáros helyeken semmiféle ünnepélyes vásárok ne tartassanak; miért is az említett egészségügyi biztosok semmiféle kereskedőket ne engedjenek be a megyébe, sőt, inkább azokat visszafordulásra kényszerítsék, ha kell erőszakkal; ugyancsak ügyeljenek arra az egészségügyi biztosok, hogy a megyében lakozó görögöket, örményeket, rácokat, zsidókat, valamint bármiféle koldusokat, a szomszéd megyékben dúló járvány idején se a megyén kívülre menni ne engedjék, ha pedig kimentek volna, a visszatérésben akadályozzák meg, sem pedig hasonló személyeket a járvánnyal fertőzött megyékből ebbe a megyébe bejönni ne engedjenek, sőt, azokat üldözzék és üldöztessék.