„…úgy határozotta tekintetes vármegye…” - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 11. (Salgótarján, 1981)

STATUTUMOK

Nyolcadszor: Az egészségügyi biztosok a melléjük rendelt lovasfutárokat jó és szigorú fegyelemben tartsák és gondoskodjanak arról, hogy a nevezett lovasfutárok is köteleztessenek a járvány elhárítását célzó óvintézkedések figyelemben tartására. Ügy mégpedig, nehogy bárkit, aki alattomos módon erővel vagy kérelemmel vagy vesztegetéssel próbálkozna, beengedjenek, vagy hanyagságból, gondatlanságból utasokat a megye egészségügyi biztosainak tudtán kívül belépni hagyjanak. Minderre szorgalmatosan és lelkiismeretesen ügyeljenek. Ha pedig a fentemlített lovasfutárok közül bárki a szolgálatában nem eléggé elővigyázatosnak, nem eléggé hívségesnek mutatkozik, sőt esetleg az a szomorú dolog derülne ki, hogy a nevezettek az alattomban belépni szándékozóktól vesztegetési ajándékot fogadtak volna el, az ilyen azonnal fogattassák le és a vétkének, nagyságához mért méltó büntetésének elnyerése végett a megye vezetőségének átadassák... Eredeti jegyzőkönyv NmL Nm kgy jkv, 1738—1739. évi kötet, 196—199. lap. Az 1739. május 13-i közgyűlés jegyzőkönyvében található iatin _».yelvű utasítás. A fent közölt szöveg után még további részletintézkedések következnek, többek között a lovasfutárok (obequitatorok) területi elhelyezkedéséről, valamint az egészségügyi biztosok és beosztottjaiknak hivatali esküszővegei. 9. AZ ÜNNEPEK MEGSÉRTŐIRŐL 1742 Mivelhogy Szenna község lakosainak nagy része az istentelenségben oda jutott, hogy a templomi istentisztelet idején verekedésben törjön ki, továbbá, hogy a holtak csontjait háborgassa, a kálvária stációit a temetőből kihordja és azokat fejére rakva táncolni merészeljen, annakokáért, nehogy az ilyen vakmerőség büntetlenül maradjon, hanem mások, az ő példájuktól elrettenjenek, nagyságos Kántor Gábor úr, a losonci járás szolgabírája kiküldetik, hogy a kinyomozott bűnösöket a legközelebbi megyei közgyűlésre a kellő büntetés kiszabása végzett beidézze. Hogy a falusi népnek és különösen az ifjúságnak a tekintetes vármegye rendeletei és határozatai ellenére megnyilvánuló számottevő vakmerősége, mely az ünnepeken, különösen karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor, valamint a templom búcsúnapján szokott megmutatkozni ivászatban és táncolásban, eltávoztathassák és ezáltal a még nagyobb istentelenségek és bűnök megelőztethessenek úgy határozott a tekintetes vármegye, hogy a járásbéli szolgabírák urak késedelem nélkül hirdessék ki a következőket: mindazok, akik a közelgő pünkösdi és egyéb nagy ünnepek alkalmával ivásra jönnek össze, mindazok egyenként a helyi elöljáróság által 50 botütéssel, akik pedig táncolni is merészelnének, azok egyenként (beleértve a hegedűsöket és f urulyásokat is) 100 botütéssel büntettessenek, hasonlóképpen mindazok, akik házukat a táncolás részére átengedik, ha nemtelenek 100 botütéssel büntettessenek: a nemesek pedig a megye határozatának megsértéséért elnyerendő büntetés végett az