„A művelődésügy földreformja…” Dokumentumok az iskolák államosításának Nógrád megyei történetéből - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 8. (Salgótarján, 1978)
Bevezető. Az iskolák államosítása Nógrád megyében
összeesküvést, 1947 júliusában törvényerőre emelkedik a 3 éves terv, 1947 augusztusában elsöprő baloldali győzelem az országgyűlési választásokon, 1947 novemberében államosítják a bankokat, 1948. márciusában állami tulajdonba kerülnek a 100 munkást és alkalmazottat foglalkoztató vállalatok, nyomdák, kiadóvállalatok. Mindezek következtében a szocialista forradalom feltételei megértek; a munkások és parasztok demokratikus diktatúrája proletárdiktatúrává fejlődött. Az átnövés betetőzése a két munkáspárt egyesülése (1948. június 12-14.).29 A proletárhatalom erősödése, az elért politikai, gazdasági eredményeink összeegyeztethetetlenek voltak a közoktatás széttagoltságával. Egyre sürgetőbb szükségszerűséggé vált közoktatásunkban az iskoláknak egy kézben, az állam kezében történő egyesítése. Enélkül a köznevelés tartalmi korszerűsítése nem volt megvalósítható. 1946-47-ben egyre több város, község kérte a Vallás- és Közoktatási Minisztertől, hogy az állam vegye kezelésbe az iskolákat. 1947 februárjában az állami szénbányák, szeptemberben a nehézipari vállalatok által fenntartott általános és népiskolák államosítása valósult meg. 1948 tavaszán a Magyar Kommunista Párt programtervezete követelte az iskolák államosítását. Mindszenty hercegprímás körlevélben tiltakozott az iskolák államosítása ellen. Ortutay Gyula Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter 1948. május 15-i sajtófogadásán már bejelentette, hogy az iskolákat államosítják, a nevelőket állami státusba veszik.30 A Pedagógusok Szakszervezete, a szülők, a pedagógusok, az állami szervek, főként a nemzeti bizottságok, képviselőtestületek egy emberként szálltak síkra az iskolák államosításáért. Az államosítás és ezáltal a szocialista jellegű köznevelés szívós, kitartó harc során valósult meg az 1948. júniusi párt- határozat és a Magyar Dolgozók Pártja 1950-es márciusi közoktatási határozata közötti időszakban. Jellemző ebben az időben az átmenetek elmosódása, az új eszmék lassú térhódítása, éppen emiatt a demokratikus és a szocialista forradalom köznevelési feladatainak megoldását nem lehet kronológiai pontossággal elhatárolni egymástól.31 A szocialista iskolarendszer megvalósításáért folyó harcban mérföldkő, s a közoktatás fejlődésében fordulatot jelentő tény az 1948. évi XXXIII. te. valamint a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszternek 8 000 1948. VKM szám alatt kiadott rendelete. („a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vétele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában.”)32 Bár a törvény biztosította a szabad vallásgyakorlatot, az egyházak működését, a vallási reakció változatlanul erős volt. Gondoljunk pl. a pócspetri rendőrgyil- kossági esetre, a katolikus papság ellenagitációjára (Mindszenty körlevelei nyomán). Ennek a munkának ellensúlyozásaként népi szervek, pártok, tömegszervezetek, pedagógusok tiltakoztak Mindszenty aknamunkája ellen, aláírásokat gyűjtöttek az iskolák államosítását követelők táborában. A parasztság nagy része, az üzemek dolgozói is állást foglaltak az iskolák államosítása mellett. Az elhanyagolt felekezeti iskolák, a mostoha tanulási, tanítási feltételek mozgósítólag hatottak a józan gondolkodású emberekre. Az iskolák államosítása 4584 felekezeti nép- és általános iskolát érintett. Az általános iskolák száma az összevonás után az 1948/49-es tanév kezdetére 4770, a népiskoláké 1432 volt. Állami iskolába került 639 335 felekezeti általános és népiskolai tanuló; 18 000 felekezeti pedagógus került állami státusba, 20%-os béremeléssel; 4 676 volt nem állami iskola szorult kisebb- nagyobb tatarozásra; mintegy 3600 iskolában sürgősen meg kellett kezdeni a 9
